KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bab’ Aziz

Dercsényi Dávid

Bab’ Aziz – tunéziai-iráni-francia-német-angol, 2005. Rendezte: Nacer Khemir. Írta: Tonino Guerra és Nacer Khemir. Kép: Mahmoud Kalari. Zene: Armand Amar. Szereplők: Parviz Shaminkhou (Bab’Aziz), Maryam Hamid (Ishtar), Nessim Khaloul (Zaid), Mohamed Graiaa (Osman), Golshifte Farahani (Nour). Gyártó: Behnegar – Hannibal Film – Les Films du Requin – Pegasos Film. Forgalmazó: Budapest Film – Inforg. Feliratos. 98 perc.

Sivatag, vándorlás, mesék; idő kell hozzá, hogy a CGI-trükköktől káprázó szem hozzászokjon a lustán hullámzó homoktengerhez. S ahhoz, hogy a már ezerszer látott költői motívumokat – kisfiúval vándorló aggastyán, az út keresése – mindenkinek rá kell találnia a saját útjára… kevergető film szelíden befészkelje magát nézője lelkébe. A vénséges vén Bab’ Aziz és unokája, Istár dervistalálkozóra vezető útja egyetlen nagy hömpölygő történetfolyam, ahol a homokból szőtt szálak folyton összefonódnak – szeretünk ilyeneket olvasni, szeretjük látni a szenvedélytől elvakult megszállottakat, a csak a nevükbe kapaszkodó nincsteleneket, a tiszta hangjukkal az igazságot inkább eltitkoló, mint megéneklő titokzatos dalosokat, a bánatos hercegeket. Megszoktuk őket, kényelmes a kelet-nyugati IKEA-díván, megelevenedik újra Monseur Ibrahim és a Korán virágai – mi itt ezt úgy hívjuk, romantika, csak a Baradlay név helyére Noor vagy Zaid írandó be. S azt, hogy a kamera maga is szerényen a háttérbe szorul, megelégedvén David Attenborough megfigyelői pozíciójával, még meg is szeretjük, mert van, aki gúzsba kötve is ropja: mindig épp a legjobbkor mászik be a képmezőbe egy kóbor macska, pöfög be egy ósdi motor, pereg alá pár deka homok. És tényleg, nem kell mindig mindent a szemünk elé pakolni ahhoz, hogy lássunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/05 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8616