KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ben X

Sepsi László

Ben Xbelga-holland, 2007. Rendezte és írta: Nic Balthazar. Kép: Lou Berghmans. Zene: Praga Khan. Szereplők: Greg Timmermans (Ben), Laura Verlinden (Scarlite), Marijke Pinoy (Anya), Pol Goossen (Apa), Titus De Voogdt (Bogaert). Gyártó: MMG Film & TV Production. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 93 perc.

 

Nic Balthazar elsőfilmje nem azért emlékezetes mozi, mert képes újat mondani a játékokról és a játékosokról: összetettségben az eXistenZ, éleslátásban pedig a South Park Warcraft-epizódja körözi le, ráadásul a cselekmény előrehaladtával az is nyilvánvalóvá válik, hogy a Ben X állításai még csak nem is videojáték-specifikusak – ugyanis a címszereplő által nyüstölt MMORPG helyére lényegében bármi behelyettesíthető, ami a valóságtól való menekülés lehetőségét kínálja, a Kincses szigettől a kokainig. Bár a virtuális realitás és a kőkemény valóság összemosására épít néhány jelenetet a rendező, a Ben X igazi erőssége – a stílusos főcím ellenére – nem a videojáték-tematika egyedi megközelítésében rejlik.

A mássága (autizmusa) miatt iskolájában rendszeresen megalázott, videojáték-függő Ben történetének legfőbb érdeme, hogy képes kijátszani a kiváló Szerelmes Thomas-on edződött néző elvárásait: rutintragédia helyett a vásznat a fináléra (a dEUS muzsikája mellett) David Mamet szellemisége tölti be, így csempészve játékosságot és újszerűséget a különcök pokoljárását bemutató, sokszor görcsösen komoly filmek sorába. Ezáltal a Ben X nem az Esőember örökségének artmozikba szánt vadhajtása, hanem a szintén tavaly készült A Kulcsfigura európai inverze lesz: míg Scott Frank munkája a heist-filmek sablonjait fűszerezte mentálisan zavart főhős beemelésével, addig Balthazar a mentálisan zavart főhős toposzát gondolja újra műfaji filmek által ihletett fordulatokkal, szellemi rokonánál frappánsabb és bug-mentesebb mozit téve le az asztalra. Azért a gamer-szubkultúra Trainspottingja tovább várat magára.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9522