KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Régi és új A film alászállása

• Beregi Tamás: Volt egyszer egy jövő Filmek az időlabirintusból
• Herpai Gergely: A létezés bábjai Idő és számítógép
• Schubert Gusztáv: Körkörös ROMok Borges és a bábeli könyvtár
• N. N.: Borges a filmvásznon
TITANIC
• Bori Erzsébet: Vízállásjelentés Titanic Fesztivál
• Ardai Zoltán: Egy katonaének Szellemkutya
• Horváth Antal Balázs: Egyenes beszéd Igaz történet

• Karátson Gábor: A múlt-jelen sötét falán Peter Brook: Mahábhárata
• Bodolai László: Hanimun, félhold, mozivarázs Úton Indiába
• Ágfalvi Attila: Csendes filmek dicsérete Claude Goretta
• Ádám Péter: André de Toth
• N. N.: Tóth Endre filmjei
FESZTIVÁL
• N. N.: Az OFF fődíjasai
• Stőhr Lóránt: Mélyebb értelem? Open Film Fesztivál
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A város éjszakája Lőporos hordó
• Ágfalvi Attila: Téli táj, bicikli Észak, Észak
• Békés Pál: Trendszerváltás Hippolyt
• Muhi Klára: Nesze neked szabadság! Egérút
• Gervai András: Kilenc és fél Claude Lanzmann: Soah
LÁTTUK MÉG
• Máriássy Vanda: Séta a Holdon
• Ádám Péter: Asterix és Obelix
• Békés Pál: Sztárral szemben
• Kis Anna: Szentivánéji álom
• Varró Attila: Háborgó mélység
• Halász Tamás: Életfogytig
• Vidovszky György: Bosszúból jeles
• Somogyi Marcell: Amerikai pite
• Tamás Amaryllis: Tarzan
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az utolsó szilveszter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szívvel-lélekkel

Teszár Dávid

Réparer les vivants – francia, 2016. Rendezte: Katell Quillévéré. Írta: Maylis De Kerangal regéynéből Katell Quillévéré. Kép: Tom Harari. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Tahar Rahim (Thomas), Emmanuelle Seigner (Marianne), Anna Dorval (Claire). Gyártó: Les Filmes du Bélier, Les Filmes Pelléas. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 103 perc.

 

Az ifjú francia rendezőnő, Katell Quillévéré harmadik nagyjátékfilmje, a Szívvel-lélekkel követi és kiszélesíti az eddigi munkáiban megkezdett mintázatot: tizenéves főhőst szerepeltet és az emberi (kivált a családon belüli) kapcsolatokra fókuszál. Míg a Gyilkos méregnél (2010) a hit, a Suzanne (2013) esetében pedig az anyaság szolgált fő motívumként, a sokszereplős, két cselekményszálat összefűző Szívvel-lélekkel a halált és az újjászületést helyezi a középpontba. Elsőként egy szörfözés után balesetet szenvedő tizenhét éves fiú történetét kísérhetjük figyelemmel, amelyben a család és a kórházi stáb kap figyelmet, míg a mozi második fele egy középkorú, kétgyermekes szívbeteg édesanya hétköznapi életét mutatja be – a cselekményszálak közötti kapcsolatot a szervátültetés tematikája biztosítja. Maylis de Kerangal azonos című bestseller-regényének adaptációja több szempontból is figyelemreméltó: vizuális világa szembeszökően markáns (a dialóg nélküli, bravúros nyitó szekvencia szörfös reklámfilmnek is elmenne), szerkezetét tekintve jól átgondolt, de leginkább talán a rendezőnő minden apró rezdülés iránt érdeklődő, együtt érző humanizmusa emeli ki. Quillévéré érzékenységét példázza, hogy még a mellékszereplőket is leíró epizódokkal árnyalja, de közben elkerüli a szentimentalizmus és a mesterkéltség csapdáit. A francia direktorhölgy olyan közel megy az emberhez, amennyire csak lehet, még akkor is, amikor a szervátültetés intézményi és műtéti hátterét szinte dokumentarista részletességgel tárgyalja. A hazai egészségügyi viszonyokhoz viszonyítva ez az idealista lekerekítettség idegenül hathat, a Szívvel-lélekkel azonban meggyőző és elegáns látlelete egy olyan gyógyítási infrastruktúrának, amelyben nem az ember van a rendszerért, hanem a rendszer az emberért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13193