KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Nánay Bence: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Varázslótanonc

Sepsi László

 

The Sorcerer's Apprentice­ – amerikai, 2010. Rendezte: Jon Turteltaub. Írta: Doug Miro, Carlo Bernard, Matt Lopez. Kép: Bojan Bazelli. Zene: Trevor Rabin. Szereplők: Nicolas Cage (Balthazar), Jay Baruchel (Dave), Alfred Molina (Horvath), Monica Bellucci (Veronica). Gyártó: Walt Disney. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 103 perc.

 

A Jon TurteltaubNicolas Cage páros A nemzet aranya-széria kalandfilmjei után továbbevezett a családbarát zsánerek tengerén, hogy ezúttal az ifjúsági fantasy napjainkban meglehetősen piacképes műfajánál horgonyozzanak le. Habár Turteltaub nem először céloz fiatalabb közönséget – lásd a Három kicsi nindzsa vagy a Bruce Willis-szel forgatott A kölyök példáját –, legfrissebb munkája könnyen felejthető varázspálca-villanás a Harry Potter-klónokkal zsúfolt fantasy-piacon.

Annak ellenére, hogy felmutatja a kortársai által már jól bejáratott olyan motívumokat, mint a Tesla-transzformátorok képviselte fizika és a plazmalövedékben felszikrázó, kínosan racionalizált mágia határvidékén tengődő főhős (lásd még A villámtolvaj a hétköznapi Amerika és az Olümposz között lavírozó kamaszát), vagy a digitális technikával létrehozott, alaktalan végső antagonista, A varázslótanonc képtelen megteremteni a zsáner által megkövetelt epikus ívet. Mint azt a félresikerült intró is mutatja, Turteltaub rendezése minduntalan megbicsaklik, ha a Merlinig visszavezetett máguskonfliktus ecsetelésére kerül a sor, s ezt sem az esetenként bevetett önirónia, sem pedig a szintén bejáratott sémák szerint működő, megduplázott szerelmi szál nem képes elfedni. A varázslótanonc egy olyan mese, melynek készítői éppen a mesemondás és a mítoszteremtés követelményeinél buknak el, s ezt a hiányosságot a Nicolas Cage-re aggatott, menőnek szánt bőrdzseki éppúgy képtelen ellensúlyozni, mint a New York felett szárnyaló, életre keltett acélmadár látványa. Ahogy a film kisszámú emlékezetes jeleneteinek egyikében megidézett goethei bűvészinas, akinek képességei kimerülnek a mágia félresikerült praktikus használatában, és minden lelkesedése ellenére sem tud maradandót alkotni, Turteltaub és hat forgatókönyvírója sem lépett túl az esetlenül használt rutinmágián, igen messze a nagy ívű varázslatoktól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10399