KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Jean-Jacques Jelot-Blanc: Louis de Funès, a színészlegenda

• Hungler Tímea: Özönvíz Hollywoodból Öko-horror
• N. N.: Öko-horror
• Bori Erzsébet: Gátszakadás Magyar ökofilmek
• Karátson Gábor: Meggyűlöltem az aranyat Új Eldorádó
• Győrffy Iván: Már rád tört a vég Katasztrofizmus és televízió
• Beregi Tamás: Noé valóságshow-ja Biohorror
• Tóth András György: Az ökoanarchizmus láncos szamara Zöldmozi: filmek kétkeréken
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: A képek háborúja Média és manipuláció
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Múltvonat, jövővonat Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Varga Zoltán: A vadnyugat sikolya Western-thriller
• Géczi Zoltán: A civilizáció peremvidéken Kult-western: Férfi Laramie-ből
• Nevelős Zoltán: Spagetti a havon Kult-western: A halál csöndje
MEDIAWAVE
• Varga Balázs: Szellem a palackból Mediawave
• Kemény György: Zog-film Mediawave animációk
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mozi-archeológia Magyar filmtörténetírás

• Dániel Ferenc: A fényképmoly Szilágyi Lenke fotókiállítása
KRITIKA
• Csillag Márton: Nincs kontroll Nomen est omen
• Békés Pál: A kviddics nemzedéke Harry Potter és az azkabani fogoly
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Drogtanya
• Köves Gábor: Édes álmok
• Vajda Judit: Maradok!
• Mátyás Péter: A tűz óceánja
• Hámori Dániel: Zsernyákok
• Pápai Zsolt: Pókember 2.
• Kovács Marcell: Megtorló
• Tornai Szabolcs: Bajos csajok
• Tosoki Gyula: Függőség

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Meteora

Jankovics Márton

Metéora – görög, 2012. Rendezte: Spiros Stathoulopoulos. Írta: Asimakis Alfa Pagidas. Kép: Spiros Stathoulopoulos. Szereplők: Theo Alexander (Theodoros), Tamila Koulieva (Urania), Giorgos Karakantas (Furulyás), Dimitris Hristidis (Szerzetes). Gyártó: Poliplanity Productions / Essential Filmproduktion. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 82 perc.

 

Hogy Erósz a legnagyobb bajkeverő az istenek közül, azt már az ókori görögök is pontosan tudták. Hatalmát jelzi, hogy még az Olümposzt sóval felhintő kereszténység legaszketikusabb válfajainak sem sikerült őt nyugdíjba kényszerítenie. Ha épp úgy tartja kedve, akár kopár szurdokokon és robosztus kolostorfalakon is könnyedén átlibben, hogy egy mozdulattal romba döntsön teljes életeket, ám közben új, szabadabb távlatokat nyisson a romok fölött.

A Meteora ennek a kettőségnek gyönyörű példázata, egy ortodox szerzetes és egy apáca érzéki románcán keresztül mutatja be a szexuális vágy romboló és felszabadító erejét. Egy ilyen pikáns téma általában könnyen megadja magát a dagályosság vagy az öncélú provokáció csábításának, de Spiros Stathoulopoulos filmje szerencsére távol tartja magát az effajta tévutaktól. Nem olcsó érzelmeket árul, és nem is harsányan ítélkezik, inkább megpróbálja alázatosan feltárni a különös szerelmespár legapróbb lelki rezdüléseit. Csendes, tétova, megbicsaklott gesztusokban feszülnek egymásnak a testet megzabolázó vallási rítusok és a mindent elsöprő testi vágy. Az ég felé törő kopár sziklák szinte erőlködés nélkül szívják fel a szimbolikus tartalmat, a lenyűgöző „holdbéli” táj tűpontosan ábrázolja a tiltott érzelmek és elfojtások topográfiáját. Itt természetes létállapot a lassúság, ami így egy pillanatra sem csap át unalomba. A hosszú beállítások eleve közelítik a cselekmény tempóját a szereplők életritmusához, de az ortodox ikonokat megelevenítő animációs betétek tárják igazán szélesre a világukra nyíló ablakot. Ez a történet ugyanis nem lehetne teljes a spirituális dimenzió megjelenítése nélkül, ami alapjaiban szövi át a szerelmesek mindennapjait. A mozgó szentképek pedig gyönyörűen képezik le ezt a szférát, bátran kitapintva az isteni örökkévalóság és a mulandó vágyakra épülő emberi élet ütközéspontjait. Hisz az ikonnak épp a mozdulatlanság a lényege, a változás teljes hiánya, mely nélkül nincs, nem is lehet tökéletesség. Ám a Meteora hagyománytisztelő, de az aszketizmust bátran kritizáló olvasatában Erósz még az örökkévalóságba merevedett ikonokat is könnyűszerrel mozgásba hozza.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11903