|
|
|
Láttuk mégLibuskákLoránd Gábor
A libuskák: textilgyárban dolgozó, bentlakásos leányotthonban élő kamaszlányok. Nem tudjuk, állami gondozottak-e (az biztos, hogy van közöttük otthontalan), – csak annyit tudunk meg róluk, hogy tartalmas életre, szeretetre-boldogságra, önfeledt vidámságra, röviden: valami kicsi, de méltó helyre vágynak a világban. Hiába. Életük (behelyettesíthető a Kollégiumi Házirenddel) alakítására nincs lehetőségük, önkormányzatuk látszatnak is nevetséges; ostoba, merev, bizalmatlan és életidegen nevelők szabják meg minden oldalról létük határait, az értelmes program helyett csak pótcselekvő kozmetikára, és fölösleges gyűléseken a már ezerszer megunt népdalocska kántálására van módjuk. A simulékony, rossz jellemű kiskurvák ilyen keretek között is megélnek, aki pedig igazán értékes, kétszeresen szenved. Ám végső soron mind vesztesek (az előbbiek sem rossz jellemként jöttek a világra...).
Friss szellemű, a gondokkal bátran szembenéző és némi naivitásával együtt is szikrázó tehetségű alkotás ez, amely méltán nyerte el a tavalyi kassai fesztivál nagydíját. Az igen fiatal Karel Smyczek remekül érti és találó képekben rögzíti hőseinek mindennapos problémáit. Tudja, hogyan kell gazdagon megmutatni egy sivár világot, kamerájának „szeme” van, kis színészei pedig nagyszerűek. A magyar néző számára összehasonlítás kínálkozik Forman nálunk is bemutatott filmjeivel, vagy Rózsa János legutóbbi művével. A Libuskák persze nem olyan érett és kiforrott, mint a Vasárnapi szülők, de szintén képes arra, hogy közömbösségünket felkavarva szembesítsen a textilgyári lányok sorsával. Érzékenyen, színvonalasan.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1190 átlag: 5.64 |
 |
|
|
|
