|
|
|
MoziKötéltáncJankovics Márton
The Walk – amerikai,
2015. Rendezte: Robert Zemeckis. Írta: Christopher Browne. Kép: Dariusz Wolski.
Zene: Alan Silvestri. Szereplők: Joseph Gordon-Levitt (Petit), Ben Kingsley
(Rudy), Charlotte Le Bon (Annie), Ben Schwartz (Albert). Gyártó: ImageMovers / TriStar
Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált.
120 perc.
Ha van film, amelyiknél
a 3D hozzáadhat valami lényegeset az élményhez, akkor az a Kötéltánc. A New York-i ikertornyok között kifeszített drótkötélen
átsétáló Philippe Petit története ezüsttálcán kínálta azt a vizuális
attrakciót, amire a háromdimenziós technikát kitalálták: az extrém mélységi
beállítások ezúttal eleve kódolva vannak a cselekményben. Ebből a szempontból
sikerült is Zemeckisék mutatványa: a 400 méteres magasságban játszódó finálé
rendkívül látványos és feszült lett, kizökkentve a nézőt talajközeli
komfortzónájából.
Ám a Kötéltánc csupán az
attrakcióban tud újat mutatni. Minden másban sorvezetőként használja a
Petit-ről készült 2008-as dokumentumfilmet, ami mesterien dramatizálta az
őrült, illegális akció előkészületeit és végrehajtását (még a narrációs
technikáját is átvették az Oscar-díjas Ember
a magasbanból). Mert itt nemcsak maga a mutatvány elképesztő, hanem az is,
ahogy a maroknyi csapat eljutott odáig, hogy végre kifeszíthesse a kötelet a
tornyok között. Az egyik fő probléma épp az a filmmel, hogy a valóság túl közel
áll a fikciós sablonokhoz, hogy jól működhessen a vásznon. A megtörtént
események annyira kiélezettek és filmszerűek, hogy a játékfilmes forma
csökkenti a hatásukat a szimpla elmeséléshez képest. A torony peremén ingó
nyílvessző, a meztelen ugrándozás vagy a burleszkszerűen bénázó rendőrök azt az
érzést keltik a nézőben, hogy szimpla forgatókönyvírói túlzásról van szó, pedig
mindezek pontosan így történtek a valóságban is.
Zemeckisék tehát
viszonylag hűen dolgozták fel a sztorit, jó arányérzékkel áramvonalasították a
szövevényes felkészülést, itt-ott kivéve vagy hozzáadva egy szálat a
cselekményhez. Az egyszerűsítést leginkább a karakterek szenvedték meg, összetettségükből
nem sok jön át a játékfilmes verzióban. Petit tetteinek kozmetikázása különösen
az összecsapott lezárásban bosszantó, ahol az alkotók végül feláldozzák a főhős
karizmáját a szimpátia oltárán.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 40 átlag: 6.2 |
 |
|
|
|
