KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/január
KRÓNIKA
• Ember Judit: Haláli történet Szörény Rezsőről
FEDERICO FELLINI
• Balassa Péter: Maga
• Kovács András Bálint: Fellini zűrzavar
• Böszörményi Géza: Fellini Circumdederunt
• Mészöly Miklós: A képzelet rab szabadsága
• Nádas Péter: Halál hajnalán
• Jancsó Miklós: A nézőhöz
• Bojár Iván András: A fölösleges kavics
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Visszhangtalanul Léolo
• Koltai Tamás: Ilyen az élet A tölgy
LÁTTUK MÉG
• Boglár Lajos: Powaqqatsi
• Barotányi Zoltán: Szigorúan piszkos ügynök
• Sneé Péter: Tehenek
• Bíró Péter: A szerelem tiltott ösvényei
• Harmat György: Jöttünk, láttunk, visszamennénk!
• Turcsányi Sándor: Árral szemben
• Tamás Amaryllis: Dennis, a komisz
• Sárközi Dezső: 2 és 1/2 kém

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Federico Fellini

A nézőhöz

Jancsó Miklós

Figyelj, felforr az epém, látom a gúnyos pofádat, nem szoktam hazudni, nyugodtan elhiheted, nem szoktam hazudni, nem én vagyok a magyar tévé, mi értelme lenne az egésznek, nem akarlak én téged szórakoztatni, még ha hallgatóság lenne és produkálni szeretném magamat előtted minek, szóval, igen, ott álltunk az Ósönnel szemben, tényleg lenyűgöző, a hullámok, a zúgás meg a fények, meg minden, tudod, ahogyan a taraj kifehéredik és éppen jött a napnyugta piros is volt, meg kék, meg zöld, meg minden úgy volt, hogy megfürdünk, mert anélkül nem lehet, de nem hoztunk gatyát és ott abban a szuperszabad országban ne próbálj meztelenre vetkőzni, mert feljelentenek és jön a palisz, a parton önálló szervezetük van, partipalisz party s police, hahaha! – és az akkor is megbilincsel, ha úgy nézel rájuk, mint most te énrám, szóval nem fürödtünk, ültünk a homokban, hűvös volt, a seggem fázni kezdett, meg a szél is erősebb lett, fent a mólón alig jártak, néha nevetést hallottunk, a szél felénk fújt, futott egy gyerek, döngött a lába alatt a beton a móló hosszú volt, a gyerek végigfutott és a parkolóban görkorcsolyáztak és – mi mindent ki nem találnak – vitorlával a kezükben görkorcsolyáztak, olyan vitorlával, amit a szörfősök használnak, az erős szélben szaladgáltak ide-oda, pókok a falon, egyikük felbukott, úgy látszik, rosszul fogta a vitorlát, akkor tűnt fel a tömeg, a móló felé ment, sokan voltak, a szél a homokot felkapta lábuk nyomán, sok csaj volt köztük, lobogott a hajuk, akkor mindjárt kommentáltam is, mért van mindnek fekete hosszú haja, mintha olaszul beszélnének, mondta is a gyerek, papa menj oda, ez a te nyelved, ezt legalább érted, feltápászkodtam, jólesett, mert már nagyon befúródtam a homokba, aztán szaladni kezdtem, nehezen, mert mély volt a homok, szaladni kezdtem, mert láttam, hogy az ott középen, akit azok ott körbefognak, levitál, azaz egylépésnyire a föld felett lebeg, vagy úszik, vagy amit akarsz, szóval ilyet, hogy valaki levitál, csak egyszer hallottam, valami Afrikát megjárt filmes mesélte, de sose hittem el, most láttam, és te is hidd el, mert én láttam, és akkor felém fordult, kissé lejjebb ereszkedett, a talpa majdnem a földet érte, de azért maradt még egy arasz és felém fordult, Fellini volt, valamit mondtam neki, felém nyújtotta a kezét, de akkor emelkedni kezdett és egy kurvanagy szél kerekedett, lefújta a kalapját, rohantam utána a homokban, nehezen, de elkaptam, de akkor már a feje a kumuluszokat érte, megpróbáltam utána dobni, visszaesett és akkor a Masina azt mondta, hogy Federico ezt nekem küldi, kezetcsókoltam és megköszöntem, sok újságpapírt kellett a belső bőrszalag mögé dugni, hogy használni tudjam, mert sokkal nagyobb volt a fejbősége, de nem is nagyon használtam, mert ha egy kis szél jött, utána kellett kapni, tudod, nagyon széles a karimája, odaadtam Gyulának, hordta egy darabig, de most a Kőbányain látom, Gyula neki ajándékozta, ő vett magának egy Borsalinot de nem hordja, mert télen lefagy a füle, sajnálom, hogy nem őriztem meg, mert most megmutathatnám neked, de majd egyszer azt is elmesélem, hogyan bújtam bele a köpenyébe, tudod, abba a felleghajtóba, az Abruzzókban parasztok hordják az olyant. Ja, az arca fénylett, amikor felfelé szállt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/01 11. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=187