KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Schmidt története

Nevelős Zoltán

 

Schmidt története akkor kezdődik, amikor nyugdíjba megy. Ami életében ez előtt történt, az szigorúan nézve nem nevezhető történetnek: tucatsors, látszatélet. Pedig szép karriert tudhat maga mögött, mint az ország egyik nagy biztosítótársaságának kockázatbecslő szakembere, ám távozása után nem úgy tűnik, hogy munkássága egy cseppet is maradandó volna. Négy évtizedet élt le békés házasságban feleségével, akivel azonban lelkük mélyén soha nem ismerték meg egymást. Minderre Schmidt azután jön rá, hogy a napi munka után a váratlanul elhalálozó asszony is cserben hagyja, és így életét újra kell definiálnia az alapoktól. A nyugdíjas évekre vásárolt luxus-lakóautóba vágja magát, és útra kel felkeresni néhány életrajzilag fontos helyet, végcélja pedig egyetlen lányának esküvője, amely újabb katasztrófával fenyeget. Az úti élmények során életének minden hamissága lelepleződik, és kész csoda, hogy Schmidt igazi hősként végül mit hoz ki velejéig szürke önmagából.

Louis Begley regényének adaptációja egy élete alkonyán járó figurát indít fejlődéstúrára. Az előképeket tekintve a lélektani dráma itt nem olyan mély, mint Bergman A nap vége című filmjében, és a konfliktus nem olyan tragikusan kiélezett, mint Tolsztoj Ivan Iljics halála című kisregényében, de ezzel épp többet is mond a mindnyájunk életét fenyegető felszínességről. Közép-Nyugat szatirikus moralistája, Alexander Payne rendező (Gimiboszi) a helyzet érzékletes és maró humorú ábrázolásában jeleskedik. Nem kíván kiutat sugallni: szereplői csúnyák és buták, amilyennek a jólétbe beszűkült átlagamerikait elképzeljük, felvarrt mosollyal leplezik valódi érzéseiket, és mereven elutasítanak minden közeledést, ami kívül van a megszokott kereteken. Jack Nicholson érzékenyen megformált címszereplője mellett különösen emlékezetes Dermot Mulroney bunkó lúzere és Kathy Bates misztikus óriásnősténye, akik minden karikatúraszerűségük mellett is hihetetlenül életszagú alakok. Kedves játékként pedig szarvasmarhák feltűnően gyakori szerepeltetésével teszi teljessé állatkertjét a rendező.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/04 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2123