KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/december
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Láttam Tolnay Klárit sildes sityakban
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR FILM
• Enyedi Ildikó: A misztika vége Simon mágus
• Győrffy Iván: Csodák vására Misztikum a magyar filmben
• Győrffy Iván: Elvarázsolt kastély Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: Szentkuthy-mozi Elveszett irodalom
• Somogyi Marcell: Egy talált tárgy... Hajnóczy Péter
• Hajnóczy Péter: Akna a presszóban
• Reményi József Tamás: A tehetetlen kéz Császár István-filmek

• Dér András: Belső mozi, virtuális védelem Drogfilm
• N. N.: Drogfilmek
• Mihancsik Zsófia: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kecskeméti József: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kömlődi Ferenc: Tudattágítás, hedonizmus Timothy Leary és a pszichedelikus mozi
TITANIC
• Csejdy András: Semmi sem igaz, minden igazi Titanic fesztivál
• Forgách András: Boldog, boldogtalan Happy Together

• Galambos Attila: Kórház az egész világ Birodalom I-VIII.
• Bóna László: Gyógyítás, műholddal Dr. T.V.
VÁROSVÍZIÓK
• Antal István: Másodpercenként 24 kocka Az avantgarde New York
• Jakab Kriszta: Harapás a Nagy Almából Woody Allen
• N. N.: New York-filmek
KRITIKA
• Muhi Klára: De hát hol élünk? Sír a madár
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Démoni csapda
• Békés Pál: Nincs alku
• Mátyás Péter: Tökéletes gyilkosság
• Hungler Tímea: Furcsa pár 2.
• Harmat György: Nászok ásza
• Halász Tamás: Patriot
• Hatvani Tamás: Lost in Space
• Kömlődi Ferenc: Z, a hangya
• Tamás Amaryllis: Csenő manók
• Sulyok Máté: Mulan
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Az első mobil

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Patriot

Halász Tamás

 

E cowboy-romantikológiai-hightech filmnek a főszereplője egy Wesley McLaren fantázianevű, in cognito indián orvosszakértő. Na most, ez olyan abszurd, mintha a kalocsai érseket Ülő Bikának hívnák. Ez a névdolog azonban csak egy apróság ennek a végtelenül, már-már parodisztikusan stupid filmnek a hibái közül. A Patriot (Hazafi) című alkotás főhőse W. M. tisztes, megözvegyült családapa (Steven Seagal mester adja), egy kilenc lakosú, romantikus montanai település saját útját járó orvosa, elesettek istápolója, korrumpálhatatlan erkölcsi csimborasszó, ám előtte az Államok elsőszámú bakteriológusa volt, akinek telefonszáma minden CIA-vezér noteszében ott pihen. Festői faházacskájában békésen kérődzik internet és kisborjú, a kertben jászol, faeke, sámándob. A pikareszk hegyek között éldegélő Marlboro Manek és Womanek dokija szomszédságában újfasiszta milícia leledzik, központjukat éppen bekeríti a különleges egység, vezetőjük, egy hájas, unszimpatikus military-ruhás gaz megadja magát, de ördögi cselt eszel ki. Titkos katonai raktárból lopott tömeggyilkos vírussal oltja be magát, zsebét teletömi ellenszérummal, és feltartott kezekkel az árulók (t. i. a további háromszázmillió amerikai) közé indul fertőzni. Tárgyalásán leköpi a bírót, aki pokoli kínok közt meghal, a járvány pedig viharosan terjedni kezd. Csillagos-sávos szuperkatonák lepik el a lenyűgöző tájat, Wesley doktor meg, lerántva enmagáról a leplet, nekidurálja magát, hogy megvédje az amerikai népet. A fertőzött falusiak számítógépes beteglistáján egyetlen személy vére mutat ellenállást a szerrel szemben, mégpedig a doktor édes kicsi lányáé, amit megcsapolás céljából a banda keresni indul (vérvád-motívum, mint olyan). McLarenék még jobban menekülőre veszik. A kaszás dühöng, a doki földalatti titkos laborba veszi be magát, fertőzött katonák közé, s magával hurcolja a két fős, romantikus montanai településről az ott, szintén visszavonultan élő bombázót, távoli rokonát Dr. Fehér Felhőt (sic!) is, aki úgy néz ki, mint a Happy Girls együttes frontleánya. Hatalmas küzdelmek árán, mintegy véletlenül rájönnek, hogy a Fehér Felhő által elhozott és az utolsó betegen alkalmazott ősi, nagypapa-féle indián gyógytea maga az ellenanyag. Ennyi a története ennek az újsághírekből, hazafias plakátokból és kollektív paranoiákból összefércelt művecskének. Érdemes megnézni: ritka élmény a mai világban, amikor az ember valóban nem hisz a szemének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/12 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3903