KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Pattogatott kukorica

Fekete mese

Varga Balázs

Bűnfilm a nyolckerből: egyszerű emberek bonyolult élete.

 

Úgy kezdődik, mint egy mese, és úgy végződik, mint egy szomorú, átlagos bűnügyi krónika. Gábor Péter kacskaringós életút, sokéves televíziós múlt és számtalan dokumentumfilm után első játékfilmjében hiteles és mai történetet mesél el, valós eset alapján, kis költségvetésből, amatőr szereplőkkel és ismeretlen színészekkel. Hősei kisemberek, tele vágyakkal és célokkal. Csupa szépet és jót akarnak egy olyan világban, amely sem nem szép, sem nem jó. A Pattogatott kukorica egy kisvállalkozó házaspár drámája, akiknek nem lehet gyerekük, ezért drága pénzen akarnak örökbe fogadni egy csecsemőt. Nehezen összekuporgatott vagyonukat azonban egy alkalmazottuk ellopja, és mivel a rendőrség tehetetlen, a férj két felbérelt vagány segítségével maga ered a tolvaj nyomába.

A Pattogatott kukorica újabb magyar bűnfilm, a Gengszterfilm ikertestvére, helyszíni beszámoló a pesti utcákról, a nyolcadik kerület mozgóképen mind gyakrabban megörökített dzsungeléből. Ismerős a helyszín, hitelesek a karakterek. A szereplők többsége nagyon jó, főként a Terminátort játszó Karsai Ferenc: olykor félelmetesen villan a szeme és a keze, de többnyire inkább csak kedélyesen löki a szöveget, dumál, mellébeszél, ha kell, hazudik, mint a vízfolyás, és szemmel láthatóan halálbiztos önmagában. Az erő vele van, de ez a sztori nem csak a nyers erőről szól.

Itt történik minden a szomszédban, a hátsó udvarban, az utcán, a kocsmában, a szemünk láttára, mégis megállíthatatlanul. A szereplők folyton egymásba ütköznek, mindenki ismer mindenkit, elrejtőzni nehéz. Mindig van egy tipp, a hírek, pletykák és besúgások láncolata sosem ér véget. Hétköznapi a sztori, de azért tele van áttétellel, szövevénnyel és fordulattal. Ezredvégi mese egyszeri és egyszerű szereplőkkel. Egy hét alatt végigpörög minden, egy hét alatt összeomlik egy házaspár álma, egy hét alatt taccsvonalra kerülnek emberek, egy hét alatt tökéletesen kárba vész hosszú évek kuporgatása, ügyeskedése és munkája.

Gábor Péter filmje nem akar társadalmi körképet nyújtani. Adottnak veszi a helyzetet, ismerősnek a közeget, és ebből választ anyagot, hőst, szereplőt és történetet magának. Megmutat okot és okozatot, megmutatja, hogy a kiszolgáltatottság miként vezet el a tiszta szándékok kudarcához, és ahhoz, hogy törvényes eszközökkel ne legyenek elérhetők a célok. Mindent a gyerekért. Minden a gyerek miatt.

A Pattogatott kukorica mindemellett, és a sztoritól nehezen elválasztható módon, elegáns stílusgyakorlat, számtalan műfaj és filmtípus keveréke – imitálása és paródiája. Ebben rejlik az érdekessége, de a bizonytalanságai is ebből fakadnak. Egyszerű történet, bonyolultan előadva. Egyszerre dokumentumfilm és áldokumentum, riport, rekonstrukció, amatőrfilm és tévés műsor. A kerettörténetben egy filmes stáb próbálja rekonstruálni a történetet, interjúkat készítenek a szereplőkkel és mindenhová elkísérik őket. Gábor Péter minden oldalról meg akarja mutatni a történetet, minden szeletében és zugában be akarja járni ezt a világot, kívülről, belülről, alulról és oldalról. Direktben és indirektben, natúrban és reflektáltan. Kíváncsi arra, hogy a szereplői mit gondolnak magukról és egymásról, és meg akarja tudni, hogy mások, nézők és szemtanúk miként vélekednek róluk.

A formai sokféleség játékosságot, humort és lazaságot csempész az erőszakkal nem fukarkodó történetbe. E keretezős, folyton idősíkokat és műfajokat váltogató elbeszélőszerkezet azonban túlságosan bonyolult; több dramaturgiai problémát okoz, mint amennyi poén és irónia fakad az egymásra feleselő jelenetekből. Kevés az indokolatlan kitérő, a felesleges jelenet, pontosan illeszkednek egymásba a láncszemek, néhány lényeges fordulat magyarázata mégis elmarad. Zavaró az ügyvéd értelmező szövege, és bármilyen szórakoztató, kissé erőltetett az a Juszt Lászlóval megerősített Kriminális-betét, amelyben a kommandós csapat rajtaüt a gyanútlan főszereplőkön. Szintén inkább a paródia felé viszi a filmet a szerencsés rokon, Béla szökése a börtönből, amit persze egy kukkoló szomszéd ügyesen kameravégre kapott.

Úgy kezdődött, mint egy mese, mint egy mai sikertörténet, azután hamar lázálomba fordult. A Pattogatott kukorica groteszk, fekete mese, egyszerre valós és megemelt, natúr dráma és humoros stilizáció, jól áll rajta az áldokumentumfilm köntöse.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/07 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4517