KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gregory barátnője

Ardai Zoltán

 

Gregory-nak nincs, soha nem is volt barátnője. (Értsd: nője; a Gregory’s Girl egyszerűségének a magyarban sajnos semmi sem felel meg.) De lesz-e végre, és ha lesz, vajon ki lesz az? Bill Forsyth filmjének, pontosabban a film meséjének ezek a kérdések adnak feszültséget, amelyet bizonyára csekélynek éreznénk, ha nem találnánk valami lenyűgözőt a tizenötéves Gregory – egy skót iskola növendéke – figurájában. Forsyth azonban bámulatos alkalmi színészt talált a szerepre, aki nem pusztán egy bizonyos kamasztípus illusztrációja a filmen, hanem képes arra, hogy előre el nem képzelhető, egyszeri alakot adjon a típusnak, ismeretlent, de magát hipnotikusan megsejtetőt. John Sinclair gátlástalan közvetlenséggel érzékíti meg Gregory gátlások közt vonagló-fintorgó, egyszerre mesterkélt és ártatlanul nyitott kamasz-énjét. Gregory komikus, olykor már csaknem groteszk jelenség, de sokminden más is, szépnek és merésznek is láthatjuk őt, lehetőség szerint láthatnánk akár tragikusnak is: emberi egész. Ezért válhat a kamasz-komikum itt valóban mulattatóvá (szemben a hasonló témájú filmek többségével). Realitása annyira megragad, hogy alig vonni észre, Forsyth hogyan fordítja egyfajta költői (meséi) dimenzióba a cselekményt. Gregory-t naivitása végül átmenti minden veszélyen, megóvja a nagy gyötrelmektől, s úgy lebegteti az iskoláslányok praktikáin, mint partrasodró hullámokon. Ártatlan maga az egész film, olyannyira, hogy a vége felé már bűvös szigetnek érezzük Skóciát. A történet követése egyébként nem kíván külön energiát; Forsyth olyan nézőkre számított, akik hajlamosak figyelni a mellékes motívumokra, a háttérben zajló furcsaságokra és szívesen merülnek el a „cseh-skót” humorú, kitartott közjáték-jelenetek szemléletében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5984