KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Tennessee Williams
• N. N.: Aleksander ¦cibor-Rylski
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A múlttal várandós jövő Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai

• Benedek Miklós: Kisfilmek mérlegen Jegyzetek a 23. miskolci filmfesztiválról
• Koltai Ágnes: Költői filmek alkonya Beszélgetés Simó Sándorral a miskolci filmfesztiválról
• N. N.: A 23. miskolci fesztivál díjai
• Vargha János: Holtponton Új népszerű-tudományos filmek
• Ágh Attila: Történelmi tudatzavar – másodfokon Titkos birodalmi ügyek
• Báron György: Otthontalan világ Szállást kérek
• Gábor Pál: Féllábbal Európában, féllábbal Ázsiában A nyáj
• Molnár Gál Péter: Humor-partizánok és gerilla-szatirikusok Csehszlovák vígjáték a televízióban
• Bárkány Katalin: A „Ló-opera” filmrendezője Prágai beszélgetés Oldřich Lipskývel
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Fényjel a hídnál
• Csantavéri Júlia: Szerelem nélkül
• Ardai Zoltán: Öld meg a sogunt!
• Farkas András: Kvartett
• Gáti Péter: A repülő
• Vanicsek Péter: Egy kényelmetlen tanú
• Vanicsek Péter: Gyanútlan gyakornok
• Harmat György: Ha a Föld nem lenne gömbölyű
• Gáti Péter: Ez igen!
• Kovács András Bálint: Georgia barátai
• Ardai Zoltán: A feleség
• Peredi Ágnes: Várkastély a Kárpátokban
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: A Tyl-színház árnyékában Arany Prága
• Lengyel Balázs: Alábecsült gyerekek Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Lajta Gábor: Színtelen portrék

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ha a Föld nem lenne gömbölyű

Harmat György

 

Általában igaz lehet, hogy az arab férfi fiatalon is öregesen bölcs, filozofikus alkat. Az is, hogy a nőkkel való viszonyában nem ismeri el az egyenjogúságot, s legyen bármilyen művelt és modern felfogású egyébként, megköveteli, hogy felesége abszolút tekintélyként tisztelje. Ezeknek az önmagukban akár igaz vonásoknak puszta egymásra halmozásából azonban élő figura nem születhet. Nem az a szíriai Hatem sem, a film egyik főhőse, aki Moszkvában geológushallgatóként ismerkedik meg egy egyetemi társnőjével, a Berlinből érkezett Christianéval. E két fiatal szerelméről szól a film. Kapcsolatuk szépen indul, de zátonyra fut az európai és arab neveltetés ellentéteiből fakadó különbségekben, a megértés nehézségein, s így szükségszerűen „unhappy endbe” torkollik.

A főszereplők jellemzéséhez „méltó” diáktársaik ábrázolása is: a grúz fiú például csélcsap, hebehurgya, ámde a szíve arany. Ha mindez nem volna újdonság számunkra, megtudhatjuk a filmből, hogy „a szerelem betegség és örökös szolgaság”, meg hogy „a sivatag vissza akarja venni, amit elvettünk tőle, de az ember nem adja fel a harcot” – amint azt a film dialógusában halljuk. S tovább: ismereteink számottevően gyarapodnak a film nézése során, hiszen hegymászás közben a főhős elmondja, hogy mit írt 1915-ben Alfred Wegener a kontinensek eltolódásáról, a mecsetek tanulmányozása közben pedig szó esik arról, hogy Al-Biruni és Omar Khajjám, a nagy arab gondolkodók Szamarkandban éltek.

A tankönyvi szövegek felmondása azonban aligha elégíti ki a film nézőjét. Az eredmény, a művészi varázs helyett a „kiszámítható zűrzavar” azért is szomorú, mert a különböző kultúrák együttélésének témája életbevágóan fontos, és így a történet roppant érdekes – lehetne. Hiába a rendező föltehető szándéka: a film gyengeségei következményeként visszájára fordul, s így műve az előítéleteket erősíti.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/08 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6870