KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/március
• Zsugán István: Történetek idézőjelben Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Létay Vera: Hegedűs Zoltán (1912–1989)
• Koltai Ágnes: Gazdag szegények Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Gulyás Gyula: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Gulyás János: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Hegyi Gyula: Akinek ennyi jó kevés Túsztörténet
• Schubert Gusztáv: „...ki vagy a mennyekben” A dokumentátor
• Bársony Éva: Videóklip-mese Ismeretlen ismerős
• Csepeli György: Európa közepe Beszélgetés Elek Judittal
• Dobai Péter: Szorongó apagyilkos Szubjektív reflexiók Bernardo Bertolucci filmjeiről
• N. N.: Bernardo Bertolucci
• Csala Károly: Satyajit Ray, az író
• Gazdag Gyula: Pelemele filmek Cukorbébi
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Akik még szeretik a mozit Torino

• Ardai Zoltán: Mohammad-Reza él Nantes
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Az ördögűző
• Fáber András: Testek csábítása
• Nóvé Béla: A 29-es vágány
• Gáti Péter: Álmok a távoli útról
• Torma Tamás: Viharos hétfő
• Nóvé Béla: X-program
• Tamás Amaryllis: Amerikai gyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Rumba
• Molnár Péter: Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa
• Zsenits Györgyi: Leó és Fred
KÖNYV
• Báron György: Golanra várva
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Gyászhír Prágából

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

X-Men: Az eljövendő múlt napjai

Kránicz Bence

X-Men: Days of Future Past – amerikai, 2014. Rendezte: Bryan Singer. Írta: Chris Claremont története alapján Matthew Vaughn, Jane Goldman és Simon Kinberg. Kép: Newton Thomas Sige. Zene: John Ottman. Szereplők: Hugh Jackman (Logan), James McAvoy (Xavier), Michael Fassbender (Magneto), Jennifer Lawrence (Raven), Nicholas Hoult (Hank). Gyártó: Marvel Entertainment / 20th Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 132 perc.

Az első két X-Men filmet rendező Bryan Singer idén visszavette a széria karmesteri pálcáját, hogy közös nevezőre hozza az eredeti trilógia és a múltban játszódó Az elsők univerzumát. Ám hiába indul a cselekmény az apokaliptikus közeljövőben, az idős Xavier professzor és tanítványai főleg a rajongók kedvéért tűnnek fel, ellentétben az X-Men képregények pápájaként tisztelt Chris Claremont alapsztorijával, ahol mind az őrrobotokkal való háborúskodás, mind a múltbéli merénylet megakadályozása érdekében bevetett időutazás körülményei bővebben ki vannak fejtve – a film megértését nehezíti, hogy minderre vonatkozóan csak elnagyolt jelzéseket kapunk.

A régi gárdából egyedül Logannek jut komolyabb szerep: most az egykor forrófejű kívülálló kerül mentorszerepbe, vagyis az alkotók is felismerték, hogy Hugh Jackman nehezen leplezhető öregedésére illik reflektálni – a fiatal mutánsokat játszó intellektuális sztárok (McAvoy, Fassbender, Lawrence) viszont erőlködés nélkül viszik a vállukon a produkciót. A kulisszaként megjelenő hetvenes évek világa újra azt a retró-vonzerőt képes nyújtani a nézőnek, mint Az elsők, másrészt, a tisztességtelen politikai machinációk és összeesküvések évtizedéről lévén szó, találó hátteret képez a mutánskrónikákat hitelesítő, egyfajta alternatív történelemképet felmutató franchise-építési stratégiához. Vagyis a történelem átírásának feladata kétszeresen a film tétjévé válik: az X-Ment hadba küldő Fox stúdiónak úgy sikerülhet felvennie a kesztyűt a keresztutalásokkal építkező Marvel-filmekkel, hogy hőseit gondosan integrálja a hidegháborús múlt sorsfordító eseményeibe, mintha Magneto, Xavier és a többiek mindig is velünk lettek volna. Mindez szerencsésen együtt jár azzal az érezhető törekvéssel, hogy ne a látványos akciókon, hanem a karakterek lassan megérő döntésein múljon a játszma végkimenetele.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11906