KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Donald kacsa és a többiek

Harmat György

 

A 60-as években láthattunk utoljára Disney-kisfilmeket (többek között az ebben az összeállításban is szereplő Méhecske a tengerparton címűt). 55 éves születésnapján végre ismét megjelent nálunk Mickey egér, „fiatalabb” társaival: Donalddal, Plutóval együtt. Miután végignevettük az – egy kivétellel – ellenállhatatlan darabokat, érdemes elgondolkodnunk azon, mivel bűvölik el bármely felújítás bármely korosztályú nézőjét.

A remekül eltalált komikus karakterekről már sokszor esett szó Disney állatfigurái kapcsán, arról jóval kevesebb, hogy ezek a filmek burleszkek. A rajzfilm alkalmas a tökéletes burleszk létrehozására: könnyedebben tolja el a túlzást az abszurditásig, mint az élőfilm. Megváltoztatja az arányokat (Pluto teste megnyúlik, lelapul; a víz több méter mély mosogatóba csöpög stb.), képi hasonlatokat teremt (a vízcseppek mint pottyanó bombák). A burleszk mindig épített a „megbokrosodott”, élővé vált tárgyak és az ember (Disney állatalakjai emberek!) viszonyának komikumára. Ebben a rajzfilm a tökélyre képes. A fellázadt csónakmotor élőlényként viselkedik, saját akarata van: meghámozza a csónakot, mint egy konzervdobozt a nyitója. (A makrancos gép nem véletlenül juttatja eszünkbe a tömzsi robotot a Csillagok háborújából: Lucas és Spielberg sokat tanultak Disney-től.) Az összeállítás bizonyos gegsorainak ilyen címeket adhatnánk: Pluto és a rugó, Donald és a redőny. Az ötletfüzérek másik típusában komikus figurák kerülnek összetűzésbe egymással: Pluto és a teknős, Donald és a mókusok, Mickey és a fókák. Disney mindkét típusban egyedülálló ügyességgel teremt humort a zene és a mozgás összehangolásából: a csónakmotor éppúgy ritmusra támad, mint az apró, de cseles teknős.

Egyetlen panaszunk van, arról sem Disney tehet: a film feliratos, s ez akkor is baj, ha kevés lenne a dialógus. A szinkront a kicsik kedvéért el kellett volna készíteni. A pontosan kidolgozott kisfilmek ennek ellenére valószínűleg emlékezetesek maradnak számukra is. Akárcsak a legjobb „élő” burleszkek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/01 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6544