KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ha te nem vagy kepés, édes...

Kuczogi Szilvia

Főszereplőnk oligospermiában szenved: bár közérzete remek, kedve általában fickós, az asszony – tőle – mégsem eshet teherbe. A film készítőinek innentől gyakorlatilag semmit sem kell tenniük, a közönség dől a röhögéstől. Nincs is annál viccesebb, mint amikor valakiről kiderül falloszközpontú világunkban, hogy nem lenne jó tenyészbikának. Minden más fogyatékosságot meg tudunk bocsátani, lehet egy férfi büdös, lúdtalpas, ostoba vagy rövidlátó, csak magtalan ne legyen. Ha mégis, akkor vígjáték van, fesztelenül hátra lehet dőlni, nálunk nincsen vaktöltény, áll a cerka, megköt a gipsz. Igazán kacagtató, ha szövetmintát vesznek a heréből, ha az orvos hervadtnak nevez egy hímvesszőt, ha a férjnek nincsen kedve egymás után ötvenedszer is kipróbálni, hogy „hátha majd most”. Vígjátékunk legnagyobb baja az ízléstelenség mellett mégis az, hogy rettenetesen unalmas. Azoknak talán kevésbé, akik oktatófilmként nézik végig, és memorizálják, hogy a gyerekcsináláshoz nem kell más, mint a Nap és a Hold együttállása, az ovuláció, bő kisgatyák, jegelés és a megfelelően kiválasztott hálószobaszőnyeg-szín.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1056