KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/június
KRÓNIKA
• N. N.: Brouhaha Movie Fesztivál, június 10–19.

• Kovács András Bálint: Minden idők... Aranypolgár
• Bikácsy Gergely: A csecsemő nagykorúsága Orson és Othello
• Király Jenő: Amerikai kéjcirkusz Összehasonlitó szexuálesztétika
• Gelencsér Gábor: Kameratöltőkolt Fiatal francia filmesek
• Molnár Gál Péter: Esti lázak Francia vígjátékok
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Az idő hírarca Mozgóképújság
• Sneé Péter: Pimasz tévé Beszélgetés a Pesty Fekete Doboz Kft. tulajdonosaival
ANIMÁCIÓ
• Kovásznai György: Candide, a rajzfilmhős Műhelynapló
KRITIKA
• Békés Pál: „És akkor... és akkor... és akkor...” Forster és a film
• Forgách András: Lapok egy filmből James Ivory: Howards End
• Kozma György: Miért Alaszkába? Arizonai álmodozók
• Ardai Zoltán: Loeb itt járt Tom Kalin: Ájulás
• Schubert Gusztáv: Vakvarjúcska Szabó Ildikó: Gyerekgyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Nyomtalanul Tóth Eszter: Nyomkereső
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: The Wanderers
• Békés Pál: Facérok
• Turcsányi Sándor: Káin ébredése
• Békés Pál: Halhatatlan szerelem
• Fáber András: Életben maradtak
• Turcsányi Sándor: A kéz, amely a bölcsőt ringatja
• Barotányi Zoltán: Hiába futsz
• Sárközi Dezső: Fenegyerekek
• Tamás Amaryllis: Hanta-palinta

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Káin ébredése

Turcsányi Sándor

Felébredni. Hajnalban, valami izzasztó rémálomra. Rágyújtani. Vakon motozol, a cigarettás doboz megvan, az öngyújtó nincs sehol. Kiszédelegni a konyhába gyufáért.

Az öngyújtót gyufával helyettesíteni – Brian De Palma tudta ezt remekül. Valaha.

Malone halála. Ha még emlékszünk az Aki legyőzte Al Caponét című film e kulcsjelenetére, tudhatjuk, iskolázott rendezőről van szó. Hitchcock míves öngyújtóját cserélte egyszerű, minden szállodai portán, kocsmában, trafikban kis tálcán megtalálható, ingyen elvehető, még csak nem is dobozba rakott, csupán összehajtott kartonba öltöztetett gyufára. Vérlázító, pimasz szerénység, büszke önvallomás: én azért tudom, mitől döglik a légy. Ha nem hiszed, eredj, nézd meg, a következő jelenetben még tovább megy. A gengszterfilm közepébe odalöki az odesszai lépcsőt, még egy matrózt is kerít.

Brian De Palma, aki pályája korai szakaszán amolyan szegényemben ijesztgetőjének indult, nemcsak sejtetni engedte, de alighanem maga is belátta: mindent tud, és ezt meg is akarta mutatni. Precízen sorolni kezdte az amerikai alapműfajokat: gengszterfilm (a fent említett), Vietnam-film (A háború áldozatai), Wall Street-film (Hiúságok máglyája). Ezek ismeretében azt gondolhatnánk, most western vagy road movie következik.

De nem. Visszatérés a már megtörtént dolgokhoz. Nem ügy, így megy Nietzsche óta. Megint ijesztget. Am e legsúlyosabb teher alatt most megroggyan Pálmánk. Opusza a tudathasadásról s a bennünk lakó gonoszról saját tételét igazolja, a filmen is felülkerekedik a rossz.

Ám mégis kérem, épp a korábbi kellemes emlékek miatt, kedves néző, nézze ezt el neki. De meg a világért sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/06 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1313