KritikaAmíg tart a nyárTejfogak koccanásaMargitházi Beja
Elbűvölő, karcos és vibrálóan ironikus elsőfilm az utolsó nyárról. Az ausztrál kertvárosi felsőközéposztály családi szennyese elsőre semmiben sem különbözik az oly sokszor megénekelt-elsiratott amerikaitól, melyben az anyagi jólét rendezett és patyolattiszta díszletei között a szülők – elfojtások ellenére is kitüremkedő – frusztrációi a gyerek(ek)et nyomasztják, a hazugságok és hamisságok fojtogató légkörében pedig előbb-utóbb borítékolhatóan bekövetkezik valami mindent és mindenkit magával rántó rettenet. Shannon Murphy Velencében díjazott elsőfilmje ennél is tovább megy: a gyógyszerfüggő pszichiáter apa és egykori zongoraművész anya elvárásainak és féltésének tárgya egyetlen, tizenéves lányuk. Milla kötelező hegedűóráihoz és kamaszkori lázadásához egy végstádiumos rákbetegség és egy pár évvel idősebb drogdíler punk képében berobbanó első szerelem tartozik; a hajléktalan Moses pedig hamarosan be is költözik a kerti medencés, növényekkel és minimalista eleganciával berendezett szülői házba. A látszólag émelyítően túltolt motívumtár meglepő módon nem fullad giccsbe vagy érzelgősségbe, sőt, olyan szokatlan és szabálytalan szerkezetbe rendeződik, amitől az Amíg tart a nyár mindvégig provokálja és zavarba ejti, végül pedig teljesen elvarázsolja a nézőjét. A színházi és televíziós munkák világából érkező Murphy készen kapta Rita Kalnejais azonos című színdarabjából készült forgatókönyvét, annak jól kitalált főhőseivel és gondosan elhelyezett fordulataival együtt. Az alapvetően négy főszereplőre komponált, enyhén kamarajellegű darab remekül filmszerűsíthető alapanyagnak bizonyul Murphy kezében, aki karakteres ízléssel és formabontó humorral tölti föl levegővel, színekkel, zenével és gesztusokkal ezt a szabálytalan drámát. A poétikus fejezetcímekkel ellátott jelenetek annak a nyárnak a történetét mesélik el, mely Milla életében több évre elég fordulatot hoz; rajta keresztül, az ő figyelmét, benyomásait, klausztrofóbiáját, majd felszabadulását rekonstruálva szerveződik a film, amely végül az egész furcsa „család” nevelődési történetévé lényegül át. És bár az egyes szereplők és események számtalan részlete homályban marad (a kemoterápia, az iskolaév vége, Moses családi háttere), az ökonomikusan adagolt információk mégis kellően erős alapot szolgáltatnak a drámai ívnek, amit Murphy inkább kinagyított, töménységükkel beszédes szituációkon keresztül mutat meg. A hétköznapi valóságnak ez az érzékeken keresztüli, érzékeny megragadása az „új szenzibilitás” ezreforduló utáni trendjét idézi, de annak nem a Michel Gondry- vagy Wes Anderson-féle kimódolt, teátrális változatát; Shannon Murphy világa, esetlen, idegesítő karakterek iránti vonzalma sokkal közelebb áll az amerikai független filmes Miranda July quirki mozijához vagy a brit Andrea Arnolds nyers, érzéki hangütéséhez. Első perctől világos, hogy az Amíg tart a nyár összes fő- és mellékszereplője, a szülőktől a hegedűtanárig, az osztálytársaktól a terhes szomszédlányig „problémás”; Murphy azonban egytől egyig tiszteli ezeket a zakkant, irracionális alakokat, kitartó türelme pedig annak a lehetőségét kínálja fel, hogy a túlaggódás, a gyógyszerfüggőség vagy éppen a magány hátterét, okait belülről értsük meg. Így lehetséges az, hogy miközben a történet a visszafordíthatatlan végkifejlet felé araszol, a filmben és a filmmel egyre csodálatosabb dolgok történnek: szokatlan színskálák, friss tónusok, hegedűdarabokból, Mozart opuszokból és elektro-akusztikus kísérleti zenéből szőtt hangfüggönyök teszik egyre tapinthatóbbá azt a nem is evilági atmoszférát, amelyben Milla, a szülei és Moses egyre rövidülő fáziskésésekkel értik meg az utolsó nyár, a leghétköznapibb dolgok és az együtt töltött idő jelentőségét. És ugyan a befejezésben Murphy a végsőkig elmegy a szentimentalizmus és a naturalizmus közti késélen táncolásban, a finálé flashbackjével ezt is sikerül elegánsan korrigálnia – ahogyan egész filmje a szabálytalanság szépségét hirdette. Amíg tart a nyár (Babyteeth) – ausztrál, 2019. Rendezte Shannon Murphy. Írta: Rita Kalnejais. Kép: Andrew Commis. Zene: Amanda Brown. Szereplők: Eliza Scanlen (Milla), Toby Wallace (Moses), Essie Davis (Anna), Ben Mendelsohn (Henry). Gyártó: Screen Australia. Gyártó: Mozinet. Feliratos. 118 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
