|
|
|
Streamline MoziRebeccaTüske Zsuzsanna
Rebecca – brit-amerikai, 2020. Rendezte: Ben Wheatley. Írta: Daphne du Maurier regényéből Jane Goldman. Kép: Laurie Ross. Zene: Clint Mansell. Szereplők: Lily James (Mrs. de Winter), Armie Hammer (Max de Winter), Kristin Scott Thomas (Mrs. Denvers), Sam Riley (Favell). Gyártó: Working Title Films. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 121 perc. A sorozatkészítés nagyiparosaként jeleskedő Netflix tűzijátékokkal felkonferált havi szuperprodukcióinak rendszerint nagyobb a füstje, mint a lángja: a friss Rebeccával különösen nagy fába vágták a fejszét, tekintve, hogy egy filmtörténeti klasszikust, Hitchcock egyik alapművét gondolták újra. A ’30-as évekbeli bűnmelodráma főhőse egy fiatal lány, aki az árvaság, a szegénység és a lenézettség után hirtelen álmai hercege oldalán találja magát, és hamarosan egy előkelő vidéki kastély, a Manderley-ház úrnőjeként kell helytállnia. A tündérmese azonban lassan átfordul lidércnyomásba, miután az eleve deficites önbizalmú lányra rátelepszik az az érzés, hogy a ház egykori ragyogó úrnőjével, az életében és holtában is megfoghatatlan Rebeccával kell versengenie. A megfelelési kényszer, az őrjítő kétség, hogy férje egy kísértetbe szerelmes, valamint Rebecca egykori komornájának és első számú rajongójának masszív pszichoterrorja olyan útra térítik a lányt, amely a személyiség végső felmorzsolódása és a teljes kétségbeesés felé mutat. A Daphne du Maurier regényéhez több kulcsponton szöveghű 2020-as verzióban az eredetileg egyfajta apafigurát megtestesítő és fájdalmas titkoktól magába forduló férj karaktere helyett hisztérikus zsúrfiút kapunk, és a kortárs értelmezésben nyilván szóba sem jöhetett passzívan sodródó, törékeny hősnő sem – helyette egy némileg érzékeny, de alapvetően öntudatos, cselekvő nőt állítottak középpontba, ami nemcsak feleslegesen hozzáírt jeleneteket eredményez, de a lélektani folyamatokat is teljesen súlytalanná teszi. A Netflix és a jobb napokat látott Ben Wheatley (Vérturisták) nem szorongtak annyit a régivel való összehasonlítgatáson, mint az eredeti történet hősnője – alázatoskodás helyett lazára vették a figurát és Hitchcock mester nagyléptékű, minden elemében lenyűgöző pszichológiai thrillerét olyan könnyed kis tévéopusszá varázsolták, amelyért egy másik ismert nevet, Danielle Steelt, biztosan megenne a pasztell sárga irigység.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
