Streamline MoziA tizenhetes számú házPethő Réka
Number Seventeen – brit, 1932. Rendezte: Alfred Hitchcock. Írta: Joseph Jefferson Farjeon művéből Rodney Ackland. Kép: Jack Cox és Bryan Langley. Zene: Adolph Hallis. Szereplők: John Stuart (Barton), Leon M. Lion (Ben), Anne Grey (Nora), Ann Casson (Rose), Barry Jones (Doyle). Gyártó: ABPC. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 64 perc. Lopott gyémánt nyakék, az országot elhagyni készülő bűnözők, megmentésre szoruló nő, álruhás detektív, ódon, sötét ház és vonatos üldözés: mindez belefért Hitchcock korai hangosfilmje, A tizenhetes számú ház egyórás játékidejébe. A még rengeteg némafilmes gesztust és geget magában hordozó 1932-es alkotás fordulatos kamaradarabként pörög az első háromnegyed órában, hogy aztán a fináléban eseménydús szökési kísérletet lássunk verekedéssel, megbilincselt nővel, lövöldözéssel és végül irányíthatatlanná váló mozdonnyal. Egy férfi érkezik egy üresen álló házba az éjszaka közepén, ahol fényt lát az emeleten. Egy csavargóba botlik, aki csak éjszakára akarta meghúzni magát, ám hamarosan felfedeznek egy holttestet. A halvány fényforrások, a magasba vezető lépcső és a fel-feltűnő árnyékok a klasszikus hitchcock-i suspense hangulatát idézik meg. Egyre többen érkeznek a házba, és mindenki másnak adja ki magát, mint aki valójában. A helyszínen találkozót megbeszélő bűnözők eredeti terve, hogy egy lopott gyémánt nyakékkel – és a nővel, aki „túl sokat tud”- felszöknek egy tehervonatra, amelyen elhagyhatják az országot – ám a helyzetet bonyolítja, hogy senki nem ismeri egymást, így nem tudják, ki nem az, akinek kiadja magát. A kezdeti, sötétben ólálkodó, lassú feszültség után az események egyre jobban felgyorsulnak, egy verekedést, lépcsőhöz bilincselést, szobába bezárást, lezuhanást, megmentést követően a bűnözők feljutnak a vonatra, hősünk pedig egy távolsági buszt eltérítve szegődik a nyomukba. Érdekes kettősség, hogy bár a dialógus „használatában” már teljes értékű hangosfilmként működik A tizenhetes számú ház, számos jelenet felépítése, gesztusok és fizikai humor erőteljesen megidézi a némafilmeket ebben a feszes tempójú, igazán izgalmas Hitchcock-alkotásban.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
