KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/január
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Az olasz film ünnepe Premio Grolle D’Oro
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Világszertár
ANGELOPULOSZ
• Fáber András: Odüsszeusz újra tengerre száll Beszélgetés Theo Angelopulosszal
MAGYAR FILM
• Sipos Júlia: Virágnyelvtan Beszélgetés Simó Sándorral és Szabó Istvánnal
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Forgách András: Halott tőzsdeügynök a múzeumban Az új ártatlanság az amerikai filmben
MARLENE DIETRICH
• Molnár Gál Péter: Moll Flanders szépunokája
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Vihar előtt Pordenone
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Madridi szőke Tűsarok
• Koltai Ágnes: Törtszív úrfi Hollywoodi lidércnyomás (Barton Fink)
• Turcsányi Sándor: Álomszonáta Otthonom, Idaho
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A fűnyíró ember
• Schubert Gusztáv: Krapatchouk
• Sneé Péter: Semmit a szemnek!
• Fáber András: Superman III.
• Barotányi Zoltán: Oroszlánszív
• Sárközi Dezső: Jól áll neki a halál
• Turcsányi Sándor: Dili-vízió
• Sneé Péter: Őrjítő vágy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Oroszlánszív

Barotányi Zoltán

Jean Claude Van Damme, A Belga Puszták Bikája, (lásd még: „János Vitéz, a Puszták Medvéje”) ezúttal ismét kemény fába vágta vasöklét. Hiszen nem csupán a főszerepet, de a forgatókönyvíró macerás munkáját is magára terhelte. Zsanklódunk szeme előtt látnivalóara egyetlen cél lebeghetett: a szokvány ütővágó (ninja, tini ninja, Piedone) filmek valamennyi fordulatát egybezsúfolni – így azután filmje egyszerre fogható fel stílusgyakorlatként és zenés-táncos vérfürdőként. A történet indítása klasszikus: a légionárius Oroszlán kiszabadul az idegenlégió karmaiból (ez eddig vérbeli rejtőjenős kezdet), majd beáll szabadfogású gladiátornak – ímé, adott az eposzi szituáció. Sebezhetetlen Akhilleuszunk természetesen keményen megállj a a helyét a gyanús elemek (horribile dictu: feketék!) által lakott Los Angelesben. Módszere rendkívül egyszerű, ha valaki sokat pattog, hát legott szájbarúgja. Eme frappáns és úgyszólván eszköztelen harcmodor láttán, nem lehet kétséges a befejezés sem: a végső vérfürdőből Aphroditéként emelkedik ki a hepiend. A bőséges tanulságokkal szolgáló film meggyőzően sugallja az Élet örök veszteseinek: ne törj le, ha a padlóra kerülsz, hisz rúgni onnan is lehet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=170