KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/január
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Az olasz film ünnepe Premio Grolle D’Oro
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Világszertár
ANGELOPULOSZ
• Fáber András: Odüsszeusz újra tengerre száll Beszélgetés Theo Angelopulosszal
MAGYAR FILM
• Sipos Júlia: Virágnyelvtan Beszélgetés Simó Sándorral és Szabó Istvánnal
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Forgách András: Halott tőzsdeügynök a múzeumban Az új ártatlanság az amerikai filmben
MARLENE DIETRICH
• Molnár Gál Péter: Moll Flanders szépunokája
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Vihar előtt Pordenone
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Madridi szőke Tűsarok
• Koltai Ágnes: Törtszív úrfi Hollywoodi lidércnyomás (Barton Fink)
• Turcsányi Sándor: Álomszonáta Otthonom, Idaho
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A fűnyíró ember
• Schubert Gusztáv: Krapatchouk
• Sneé Péter: Semmit a szemnek!
• Fáber András: Superman III.
• Barotányi Zoltán: Oroszlánszív
• Sárközi Dezső: Jól áll neki a halál
• Turcsányi Sándor: Dili-vízió
• Sneé Péter: Őrjítő vágy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Superman III.

Fáber András

Az amerikai filmipar többnyire korunk planetáris folklórjának két alaptípusát, a limonádét és a krimit variálja: az előbbi az emberekben rejlő szentimentalizmusra, az utóbbi a beléjük visszafojtott agresszivitásra épít. Az „ÚjHollywood” elnevezésű irányzat sikeres újítása volt, hogy kombinálta a tündérmesét az akciófilmmel, ezzel újabb gyermeklelkű felnőttek sokaságát hódítva meg a mozipénztáraknak. Nos, ha mindehhez megfelelő arányban némi iróniát – sőt, parodisztikus elemeket – keverünk, akkor máris megkaptuk a harmadik Superman-film receptjét.

A film készítői alighanem rájöttek, hogy a Krypton bolygóról gyermekkorában Földünkre származott, emberszabású Földönkívüli Kiscserkész mindennapos jócselekedetei előbb-utóbb unalmassá, sőt, irritálóvá válnak még az amerikai nagyközönség számára is (nem beszélve más, zaklatottabb sorsú régiókról, mint például a miénk, ahol az egy főre eső cinizmus fordítottan arányos az érintetteknek kijutó szabadsággal és gazdagsággal), kitalálták hát a „komisz” Supermant, aki – igaz, hogy gonosz ellenfele, az ármányos milliárdos áskálódása folytán – „elromlik”, ivásnak adja a fejét, s züllöttségében még az olimpiai lángot is elfújja.

Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy valószínűsítsük: szépen bontakozó északnyugat-balkáni piacgazdaságunk jelenlegi viszonyai között nagy népszerűségre és közönségsikerre tarthat számot a film egy másik figurája, a csalafinta fekete számítógép-kezelő, aki a vállalatánál lefelé kerekített fél centeket a saját számlájára utaltatja, s további kalamajkákat is kavar. A végén persze minden jóra fordul, folyt. – mint tudjuk – köv.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=173