KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Lajta Gábor: Meglesni Johannes Vermeert Leány gyöngyfülbevalóval
• Varró Attila: Bundás Vénuszok Guido Crepax rajzmozija
• Géczi Zoltán: Maszkba fagyva David Mack: Kabuki
• Kovács Marcell: Éjszakai rohanás Frank Miller: Sin City
• Tóth András György: Francia vonal Bande dessinée
• Kemény György: Homo Duplex Magyar filmplakátok
• Bikácsy Gergely: Általános erekció Almodóvar ifjúsága
• Láng Judith Veronika: Pygmalion vágya Történetek az alvó szépekről
• Vincze Teréz: A vizek démonai Árnykép: Kim Ki-duk
• Karátson Gábor: Hangyák az ágon Tavasz, nyár, ősz, tél… és újra tavasz
• Pápai Zsolt: Hardcore vadnyugat Sam Peckinpah westernfilmjei
• Takács Ferenc: Tarts (újra) Nyugatnak! Fegyvertársak
KRITIKA
• Vaskó Péter: Nyócker, vagy amit akartok Rap, revü, Rómeó
• Zoltán Gábor: Nevelj magadnak hőst Barbárok a kapuk előtt
• Vágvölgyi B. András: Szuperhősök az Olümposzon Kill Bill 2.
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: 21 gramm
• Ádám Péter: Csak ön után
• Hungler Tímea: A rém
• Kis Anna: Szeress, ha mersz
• Pápai Zsolt: A titkos ablak
• Béres Dániel: A legtöbb ember Kínában él
• Mátyás Péter: Kőtutaj
• Vaskó Péter: Van Helsing
• Tornai Szabolcs: Datolya (Arab passió)

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Kill Bill 2.

Szuperhősök az Olümposzon

Vágvölgyi B. András

Tex-mex hangulatok és az anyaság himnusza. A KB2. talán kevésbé látványos, de tarantinósabb.

Mikor a Menyaszony a kómából felneszelt, méhéből hiányzott a bébi. A sikolyra emlékszünk. Még mielőtt Buck – My name is Buck, and I’m here to fuck – eladná a még mindig kómában lévő testet egy numerára a komálósnak; előtte gondosan felhívja a figyelmet a nedvesedés-hiány vazelinos korrekciójának szükségére. Az első rész végén már megtudjuk – amit a Menyasszony még nem –, hogy a gyerek él, kómában szülte meg. Tudjuk hát előre a történetet, tudjuk, hogy Bill öccse, Budd, tudjuk, hogy Elle Driver előbb-utóbb sorra kerül, és tudjuk, hogy Bill is meg fog halni. Tudjuk, hogy fenékig isszák a bürökpoharat, sorsukat nem kerülhetik. A sorrend kétséges, a módszer. Úgy ülünk be a moziba, hogy nagy meglepetés nem érhet. Nem is ér.

Budd is the first to go. Hiába van neki is milliókat érő Hattori Hanzo-katanája, Bill öccsének lakhelye egy motohome, egy lakókocsi, Bill öccse, Budd, egyszerű alkesz, befőttesüvegben sékeli a daráltjeges margaritát, sztriptízbárban beengedő, csúnyán baszogatja a főnök, felpüffedt, középkorú, bukott angyal, kiöregedett sonnyboy, meleg van nála és büdös, szereti a veszkót és az aloha shirtöt, kígyómarás lesz halála, mely halálnem a kínhalálok kategóriájába tartozik. De ne szaladjunk előre! Budd félrecsúszott élete és nyakkendője (nyakkendője Michael Madsennek, mint elmebeteg Mr. Blonde-nak, a Reservoir Dogsban volt) ellenére sem komplett idióta, tud a Menyasszony várható érkezéséről, és fel is készült rá. Az első menetet megnyeri. Mellbelövi támadóját sóspuskával, és az élve eltemetés gótikus (gothic) megoldását választja. A sírkövön név: Paula Schutz 1823-1898. Horace Walpole, Mary Shelley, Bram Stroker, Edgar Allan Poe szelleme süvít a temetőben. Még a síron kívül. Mikor koporsón belülre jutunk, a filmtörténet talán legszűkebb térben játszódó akciójelenetének tanúi lehetünk. Flashback: megismerkedünk Pai Mei mesterrel, ez az egyetlen chopsocky (hongkongias, kung fu-filmes, erőbohóc, fizikai blődli) jelenet a második részben, holott az első bővelkedett benne. Itt pediglen King Hu, Chang Cheh, Kwan Tak-hing, és az egész pre-Bruce Lee shaolin-szcéna hangulata nyargal, mint a Világszellem 1917-ben a sztyeppén. Pai Meit ugyanaz a Gordon Liu alakítja, aki az első részben O-ren Ishi testőrsége, a Crazy 88 főembere, szmokingban, plasztikfényű báli maszkban. Pai Mei komikus shaolin-mester, a szakállbuzerálás megszállottja. Az Ötpontos Szívrepesztő Titkos Ütés egyetlen nemzetközileg is jegyzett szakértője, aki úgy viselkedik a hozzá beosztott nebulóval, mint a Mester az ismert Zen-példázatban: goromba, mint pokróc, pedagógiája messze a makarenkói eszménytől, épp ezért: hatékony. A Menyaszony elsajátítja az Ötpontos Szívrepesztő Titkos Ütést, s ennek jó hasznát veszi Paula Schultz sírgödrében, koporsóba zárva. Buddtól kap egy zseblámpát a koporsófedél leszögelése előtt még, hogy jobb fényben szemrevételezhesse saját haláltusáját, e fényben látjuk a Houdinit szégyenítő szabadulási jelenetet, a lehető legrövidebb távon a lehető legerősebb ütés kiváltását a chi – más átírások szerint: qi – erejével, a koporsófödém áttörését, a föld alóli szabadulást, ezalatt John Ford Monument Valleyben forgatott monumentális westernjeinek zenéjét idéző dallamok hangoznak a zárt térben, majd a megérkezés a dinerbe, akárha George Romerótól Az élőhalottak éjszakáját látnánk.

Visszatérés Budd lakókocsijához, a gót-kelta látványvilágból western swingbe, tex-mex hangulatba. Fénysebességű sportautóján, szájszögletben gonosz mosollyal vezet Elle Driver (a la Tura Satana a Gyorsabban Cicababa! Ölj! Ölj! Meyer-klasszikusban), a poros sziklavölgyhöz közelít, a Menyasszony Hattori Hanzo-katanáját venni jön, egymillió dollárért. Elle Driver félszemét még Pai Mei vette el, szemkötése (eye patch) lehet mentőautó-mintázatú (akár a Kill Bill 1-ben), lehet fekete; alakja még most, ötven körül is kifogástalan, Pris replikáns óta Daryl Hannah legemlékezetesebb szerepe, bár combjának szorítása most nem játszik, de bizonyára elektromos birkát álmodik. Kígyótest. Kígyólélek. Kígyóasszony. Befőttesüvegből issza ő is Budd limettás margaritáját, nézi ahogy a balfasz a zsét számolja, az meg ujjong, örül, míg a dollármillió alól kicsap reá az igazi fekete mamba. Arconharapja a mérgeskígyó, percei vannak csak hátra. Példázat, életvégi tanulságok, összefoglalás. Ekkor jelenik meg a Menyasszony. A harmadik női csata! Az első – Vernita Greennel – egy dél-kaliforniai nappaliban-konyhában-étkezőben zajlott. A második – O-ren Ishivel – egy giccsturbózott japánkertben, hóeséssel. E mostani – a félszemű nehézlánnyal, Elle Driverrel – Budd büdös és meleg underclass lakókocsijában, ám nem csekélyebb intenzitással. Vad, rühes macskák háborúja zsákban, iszonyú hangzavarban, egy gonosz hüllő közelében. A Főszabályt mindenhol kivételek erősítik! Elle Driver nem hal meg. Kemény csata után a Menyasszony megvakítja a másik szemére is. Majd jobb lábának nagyujjával szétmorzsolja a kitépett szemgolyót, Elle Driver sorsa nyitott marad, Teiresziászként bolyonghat a forró kövek közt, kék ég, napsütés, görögös, de egynapi járóföldre nincsen tenger.

És innentől már csak a nagyhalál! Vetítetthátteres autófahrt convertible-ben. Le Mexikóba, az Acuna-fiúk nevű halálbrigád vezetőjéhez, a nyolcvanéves stricihez, aki Bill számára az apafigurát testesíti. A chicano pimp és a ferdeszájú maca. Elmondja Bill merre van, hiszen – bontakozik már egy ideje ez a történet is – Bill olyan szerelmes a Menyasszonyba, mint egy szentimentális iskolásfiú. Beatrix – mert közben kiderül, így hívják a Menyasszonyt – korszerű lakókörnyezetbe hajtat, Bill leiskolázza, ám kárpótlásul összeismerkedik közös gyermekükkel, a kis BB-vel, aki eddigi négy éve alatt mást sem csinált, csak a mamát várta. Szülői nézeteltérés a mexikói stílű lakópark nappalijában. Filozófiai labdajáték következik a képregények és a szuperhősök galaxisában. Mester és Tanítvány, Bill és Beatrix szexuális viszonya bűnös viszony-é? Gonosz gondolat-e odahagyni a bérgyilkolást, és anyává lenni? (A film parádés jelenete, mikor a koreai bérgyilkosnőt meghatja a frissen elvégzett terhességi teszt, és eláll tervének végrehajtásától.) Túlreagált szerelemféltés. Overreacted. – mondja Bill.  „Hogy micsoda? Túlreagáltad?! Nyolc halott, egy négy évre kómába juttatott szerető, a klinikai halál állapotában megszült gyerek – túlreagáltad?!!” Mint afféle családi veszekedések, ez is az asztalnál zajlik – a gyerek már bevette esti videóadagját, alszik –, Hattori Hanzo-kardok csapnak össze az asztal felett, Beatrixből az igazságszérum sem hoz ki semmi elfogadhatatlant. Végül bemutatja az Ötpontos Szívrepesztő Titkos Ütést. Bill meglepődik, tudjuk, ha elindul, az ötödik lépésnél robban szét a szíve. „Pai Mei megtanította neked az Ötpontos Szívrepesztő Titkos Ütést?” Bizony. – hangzik a válasz, Bill és Beatrix elérzékenyülve nézik egymást, mint idős pár egy Naplemente Klubban: kihívásokban gazdag, kemény életük volt, de megérte, szépen éltek. Bill elindul a kertben, az ötödik lépésnél felrobban a szíve, Beatrix pedig kocsiba ülteti a négyéves B.B-t, és elindul a gyermekét egyedül nevelő anya szép, ám fáradtságos élete felé.

Az első rész robosztus jangjára kecsesen sikló jing válaszol, ha az első rész 110 méter gátfutás, akkor ez maraton, gyönyörűségesen perverz mozi, műfaját tekintve egy kantoni opera és egy harmincas évekbeli amerikai képregény találkozása a boncasztalon, veszteség és árulás drámája. A fanyalgók a lineáris történetvezetést róják hibájául, és a „tarantinós” párbeszédek hiányát (utóbbit Roger Avary hiányával magyarázzák). A film jelenideje nem világos, flashback a flashbackben módszerrel készült: a film jelenideje valójában a hetvenes évek (dacára a mobiltelefonoknak), Tarantino gyermekkora, a chopsocky kung fu-filmek, spagettiwesternek időszaka, annyira retró, hogy Uma Thurman olyan blúzokban pompázik, mintha a hetvenes években Kaliforniában is lett volna Alföldi papucsos-szimatszatyros korszak. És nemcsak külföldi, japán, hongkongi, olasz filmelőzményei vannak a Kill Bill 1-2-nek, jól kimutatható a Samuel Fuller/Nicholas Ray-féle ponyva-kozmológia erős hatása is. A stáblista szerint az eredeti zenét Robert Rodriguez (és az RZA) írta, menet közben az ember Ennio Morriconéra gyanakszik, de ő ide jött, a Sorstalanságban dolgozni, Tarantino beszélt az ügynökével, de az olasz mester csak teljes filmet vállalt volna, sokért.

A Kill Bill 2. szinte az első hétvégén behozta az árát Amerikában, a kritika is igen kedvezően fogadta, értelmiségi fanyalgást csak a New Republic és a New Yorker hasábjain olvastam, amúgy általános sóhajként hangzott el, hogy Tarantino a tízparancsolat kultúráiban korábban bűntudattal élvezett örömökből magasművészetet csinált. Ez utóbbi tétel talán „túlreagálja” a filmet; ha nem is magasművészet, de mozimitológia, és az sem kevés. Sőt! Tarantino most II. világháborús vagy James Bond-filmet fog csinálni, vagy animét a Kill Bill előzményeiből, azaz marad a kaptafánál, s továbbra is képregény-figurákkal népesíti be az Olümposzt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/06 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1929