KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Lajta Gábor: Meglesni Johannes Vermeert Leány gyöngyfülbevalóval
• Varró Attila: Bundás Vénuszok Guido Crepax rajzmozija
• Géczi Zoltán: Maszkba fagyva David Mack: Kabuki
• Kovács Marcell: Éjszakai rohanás Frank Miller: Sin City
• Tóth András György: Francia vonal Bande dessinée
• Kemény György: Homo Duplex Magyar filmplakátok
• Bikácsy Gergely: Általános erekció Almodóvar ifjúsága
• Láng Judith Veronika: Pygmalion vágya Történetek az alvó szépekről
• Vincze Teréz: A vizek démonai Árnykép: Kim Ki-duk
• Karátson Gábor: Hangyák az ágon Tavasz, nyár, ősz, tél… és újra tavasz
• Pápai Zsolt: Hardcore vadnyugat Sam Peckinpah westernfilmjei
• Takács Ferenc: Tarts (újra) Nyugatnak! Fegyvertársak
KRITIKA
• Vaskó Péter: Nyócker, vagy amit akartok Rap, revü, Rómeó
• Zoltán Gábor: Nevelj magadnak hőst Barbárok a kapuk előtt
• Vágvölgyi B. András: Szuperhősök az Olümposzon Kill Bill 2.
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: 21 gramm
• Ádám Péter: Csak ön után
• Hungler Tímea: A rém
• Kis Anna: Szeress, ha mersz
• Pápai Zsolt: A titkos ablak
• Béres Dániel: A legtöbb ember Kínában él
• Mátyás Péter: Kőtutaj
• Vaskó Péter: Van Helsing
• Tornai Szabolcs: Datolya (Arab passió)

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szeress, ha mersz

Kis Anna

Yann Samuell esküszik, hogy még az Amélie előtt fogant az agyában a gondolat. Hisszük vagy sem, úgy tűnik, hogy Amélie figurája (aki nem csak attitűdjében, de – a vak is láthatja – külső megjelenésében is prototípust teremt) még jó darabig kísért a francia filmiparban. S bár az eredeti édesbús infantilizmusában is volt valami enyhén irritáló, végül olyan ragadós derűvel töltötte be a nézőteret, ami előtt a legcinikusabb kritikusnak is fejet kellett hajtania. Hát ilyet csak egyszer lehet. Az utánzatokban (vagy véletlen párhuzamos termékekben) marad az édesbús, meg az infantilis, de azt az átütő erőt csak nem sikerül újrateremteni.

Sophie és Julien 8 éves korukban kezdenek bele meredek mutatványokat produkáló, „mered vagy nem mered” játékukba. A film ezt az absztrakciót kínálja róluk, hogy a „vétkes pár” már zsenge korában kiűzetik a paradicsomból, és rettenthetetlen kitartással váltja valóra a dörgedelmet, miszerint az élet csupa kín és fájdalom. Egy ágyban alszanak el 8 évesen, hogy aztán 18 évesen ébredjenek fel ugyanott, és egész életükben dacosan küzdjenek a felnőtté válás ellen. Életútjuk külön irányt vesz, de játékuk – amely a felnőtt élet könyörtelenségével egyenes arányban válik egyre kegyetlenebbé és abszurdabbá – tovább folytatódik, mondhatni perverz lételemük lesz, csakhogy ne kelljen hagyományos módon szembesülniük a köztük tomboló szerelemmel. Tradíció, hogy a francia filmben a szerelem őrült, és kötelezően hány fittyet bármi konvenciónak: Sophie és Julien elébb még édesen, később idegesítően, még később pedig már öntörvényűen pusztítva hág át minden szabályt, tekintet nélkül bármire, bárkire. Az egyre vadabb és fordulatosabb meccsek azonban túlburjánzanak, és a film végére agyonnyomják az első harmadban még annyira szerethető jeleneteket. A Szeress, ha mersz! mindennek dacára élvezhető film, még akkor is, ha helyenként fárasztó, és a bizarr befejezés – ahelyett, hogy hatalmasat csattanna –, inkább csak csendben kipukkad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/06 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1936