KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Tarkovszkij: Napló; Wajda: A film és más hívságok

• Hirsch Tibor: Jószágtól Mozgó állatképek
• Győrffy Iván: Istenek sorozatgyilkosai Állatáldozatok
• Varró Attila: Néma királyok Majmok filmbolygója
• Hungler Tímea: Animal Planet Állatemberek, emberállatok
• N. N.: Állat a filmekben
• Forgách András: A férj és a filmrendező, az énekesnő és a halott Caven, Fassbinder
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszöni, jól van Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Gelencsér Gábor: Filmhaiku Mészáros Péter: Eső után
• Varga Balázs: A szamuráj pillantása Beszélgetés Mészáros Péterrel
VÁROSVÍZIÓK
• Ardai Zoltán: Nemo a körúton Pesti presszók
• Ágfalvi Attila: Városeklektika Beszélgetés Ferkai Andrással
• Molnár Gál Péter: Pesti Illatszertár Hollywoodban Ernst Lubitsch: Saroküzlet
LENGYEL FILM
• Spiró György: Színészek dicsérete Új lengyel filmek
• Éles Márta: A magány filmje Beszélgetés Robert Glińskivel
• Szalai Attila: Zsákban futás Lengyel köztelevízió
ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Pillangó, vonatsötét KAFF 2002
• Kemény György: Gondola-tok Az aranykor vége?
• Herpai Gergely: Plasztikázott szépségek, szimpatikus szörnyetegek Computer animáció
KRITIKA
• Zoltán Gábor: A 26. év François Ozon: Homok alatt
• Stőhr Lóránt: KultúrHősKultusz Szirtes János–fe Lugossy László: Tiszta lap
• Ágfalvi Attila: A dilettáns végzet Zsigmond Dezső: A ház emlékei
• Turcsányi Sándor: Pufajkások Zsigmond Dezső: Bizarr románc
DVD
• Pápai Zsolt: Anzix a másvilágra Billy Wilder: A 17-es fogolytábor
LÁTTUK MÉG
• Jakab Kriszta: Pedálkirály
• Bikácsy Gergely: 101 Reykjavik
• Vaskó Péter: Megváltó szex
• Harmat György: A hűtlen
• Varró Attila: Kísérleti gyilkosság
• Kis Anna: K-Pax
• Somogyi Marcell: Narancsvidék
• Köves Gábor: Katonák voltunk
• Herpai Gergely: Wasabi
• Mátyás Péter: A rettegés arénája

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Megváltó szex

Vaskó Péter

 

Hiánypótló film. Derű, hit és szexualitás ritkán ötvöződik ilyen szerencsésen. A Megváltó szex éppen akkor hozza vissza nekünk a bensőséges latinos derűt és életörömet, amikor a laza, cool fuvarok vagy a naiv, végtelenségig kidekázott, hiperkorrekt párostáncok láttán már épp elmenne a kedvünk az egész mozista szex-beszédtől. Főleg, mióta Dunát lehetne rekeszteni a félidióta (vagy tán egészen az) bugyimutogató, hormonhajtású tiniszex-filmekkel, valamint Szép és Szépné, hollywoodi humándroidok kapcsolatát elrebegő épületes melodrámákkal.

A film jó negyvenes anyáskodó főhősnője, Dolores krónikus jóságban „szenved”, mindenkinek, mindenkor, mindenben segít: ápol, támogat, betakar. Épp ez a túláradó jóság teszi be a kaput szúrós tekintetű férjének, aki egy nap felrámolja szamarára a betyárbútort, és istenhozzádot int a földreszállt „szentnek”. Az asszony nem lát más kiutat: elhatározza, bűnt követ el azért, hogy visszaszerezze férjét, és lefekszik egy csalódott, kiábrándult férfival, akibe ettől rögtön visszatér az élet. Amint kiderül a Lolitává átlényegült Dolores odaadó szexualitásának mágikus ereje, egyre több férfi jelentkezik „lelki problémáinak” kezelése céljából az elhagyott feleségnél, s lám, csodák csodája, a poros, kopott városka kivirágzik, megújul, és az emberek élete a film nyersanyagával együtt kiszínesedik, megtelik A zordon férj azonban egy nap visszatér a kisvárosba.

A film báját az a sajátos stíluskeverék adja, melyben példázat, moralitás és bohózat ötvöződik egyfajta felnőtt mesévé jóságról, bűnről, dogmákról, odaadásról és féltékenységről. Ha valaki unja már a mell- és válltömést viselő, egyformára plasztikázott és lakkozott „sztárokat”, ebben a filmben találhat magának több tucat filmre elegendő valódi zsánerarcot. Izzadt, karmolós jelenetek helyett itt az előítéletek folytonos kibillentése, a „szent vagy kurva” témával való felszabadult, vidám-komoly játék kap főszerepet. Mély humanitás, sok fény és levegő jellemzi ezt a fillérekből összerakott pompás kis filmet, s bár 20-25 perccel talán hosszabb a kelleténél, az ember ezt is szívesen megbocsátja neki.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2653