KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/március
• Schubert Gusztáv: Einstand
TELEVÍZÓ
• György Péter: Csoportkép zászlóval Televízió a politikában
• Lengyel László: Politika a televízióban
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Irodalom

• György Péter: A lázadás esztétikája Kentaur
• Szilágyi Ákos: „Mint hulla a hulla!” Vázlat a szovjet nekrorealizmusról
• Zalán Vince: Hazugságok vására? Gyöngyök a mélyben
TÖMEGFILM
• Koltai Ágnes: „...a te országod”
• Lajta Gábor: Biff, boff, blöff! A Denevérember alakváltozásai
• Kemény György: Tisztelt Mr. Batman! Dizájn
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Befejezett jövő Meteo
• Fábián László: Van-e dokumentum, amikor nincs film? Málenkij robot; Te még élsz?
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Újérzéketlenség Kairó
LÁTTUK MÉG
• Kovács István: Vasárnapi tréfák
• Bikácsy Gergely: A film varázsa
• Lajta Gábor: Fekete eső
• Hegyi Gyula: A fehér szörny búvóhelye
• Fáber András: Erotikus fantázia
• Létay Vera: A Sárkány éve
• Tamás Amaryllis: Dolgozó lány
• Székely Gabriella: Őrület
• Bikácsy Gergely: Hibiszkuszháza
KRÓNIKA
• Szemadám György: Csutoros Sándor emlékére...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fehér szörny búvóhelye

Hegyi Gyula

 

A film természetesen paródia. Ken Russel legjobb stílusában, de azokat sem éri nagy csalódás, akik nem a paródia, hanem a tárgyául szolgáló brit vámpír-históriák kedvéért nézik meg a filmet. Az „igazi” vámpír-filmek hollywoodi recept szerint összetákolt díszleteivel szemben e filmben, akárhogy mulatunk is rajta, minden részlet hiteles atmoszférát áraszt. Ha valahol egyáltalán élnek vámpírok, pogány kígyóistenek papnői, szűzlányokat befaló sárkányszörnyek, akkor bizonyosan ebben a feltehetően skót faluban, ebben a ritkás erdőben, ezekben a kívül ódon, belül modern kastélyokban. Ahol hódítók jöttek és mentek, hátrahagyva rémtetteik és rémséges istenekben való hitük emlékeit, ahol a közrendőr ma is egy kicsit az úrnő szolgája, és ahol az ifjú lordnak, bármennyire vonzódjék is a modern élethez, ősei hatalmas kardjával csak ketté lehet szelnie a vámpírrá vált szomszédasszonyt. Ez utóbbi persze már maga a paródia, de a hiteles közeg és az abszurd mese elválaszthatatlanul egybemosódik a filmben. Nem vagyok jártas a vámpírológiában, fogalmam sincs, szokták-e skót dudával elűzni a gonosz szellemet, vagy sem, de egyszerre mulatok a jeleneten és jut eszembe, hogy igen, mintha olvastam volna erről valamit… Valószínűleg soha, semmit, épp csak Ken Russel behúz a csőbe, elhiteti velem, hogy ez más, ez több, mint szellemes paródiája a rémtörténetnek. S mert elhiteti, valóban más, több. Egyszeri és utánozhatatlan film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/03 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4309