KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/december
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Nő-idolok

[Brigitte Bardot memorája]

Ádám Péter

Elkészült Brigitte Bardot memoárja. Csak ma látni igazán: a lázadó szexbomba nagyon is beleillett a de Gaulle-korszak nemzeti stratégiájába.

Gyanítottuk már húsz-harminc évvel ezelőtt is, hogy B.B. nem intellektuális alkat. A színésznő visszaemlékezései, amelyek nemrég jelentek meg (a párizsi Grasset kiadónál), sem cáfolnak rá ezekre a sejtelmekre. A napisajtó csak a kivel-hogyan-hányszor kronológiáját csemegézte ki a hatodfélszáz oldalas kötetből. Pedig tartogat ez a visszaemlékezés meglepetést is az olvasónak. Arra például csak e vaskos könyv olvasatán döbben rá az ember, hogy a Bardot-jelenségben mekkora része volt Marilyn Monroe-nak. Hogy B.B. minden provokációja, minden lázadása ellenére is mennyire megmaradt nyárspolgárnak. És hogy mindig is tősgyökeresen francia volt, elkötelezetten kékfehérpiros, hogy azt ne mondjam, cocorico.

Ami az intellektualizmus úgyszólván teljes hiányát illeti, szinte megdöbbentő, hogy B.B-nek, aki pályája során – Marc Allegret-től Roger Vadimig, Claude Autant-Larától Henri Georges Clouzot-ig, Louis Malle-tól Jean-Luc Godard-ig – szinte minden valamirevaló rendezővel kapcsolatba került, ezekről a nagy filmesekről alig van valami mondanivalója; ez alól talán egyedül Clouzot kivétel, ő is csak azért, mert vele volt a legtöbb személyes konfliktusa (ez egyben válogatásunk aránytalanságaira is magyarázat).

Azt azonban csak ma látni igazán, milyen jellegzetes honleánya volt B.B. a de gaulle-i éveknek. A nagyhatalmiság illúziójában élő Franciaország, amelynek már saját atomereje is volt, és amely állandóan hangsúlyozta katonai és gazdasági függetlenségét, szexbálvány dolgában sem szorulhatott behozatalra. És csakugyan: B.B. minden ízében made in France. Aminek egyébként mindig is tudatában volt. Ez jogosította fel arra, hogy a trikolórt is felvegye ruhatárába, és hogy modellje legyen a Francia Köztársaságot jelképező Marianne-nak.

Ami B.B. egykori provokációit illeti, lehet, hogy annak idején csakugyan sokkolt üde erotikájával, életmódjával, a hagyományos sztár-szerep elutasításával, azzal, hogy mindig is tyült a társadalmi konvenciókra. A mából visszatekintve azonban jobban látni e provokáció nyárspolgári korlátait, illetve azt, hogy itt egy egész nemzedék lázadásáról van szó. B.B. a ’68-ban robbanó düh szalonképesebb, jólneveltebb változatát képviselte. Nem csoda, hogy visszaemlékezéseiben olyan mereven elítéli az akkori eseményeket.

Van a könyvben egy nagyjelenet, amikor B.B. az angol királyi palota mosdójában váratlanul megpillantja Marilyn Monroe-t. Beszélni nem beszélnek egymással, a találkozás elmarad. De az éppen felívelő csillagra így is átsugárzik valami a csúcsponton levő ragyogásából. És ez a fény a keltejük közti alapvető különbséget is megvilágítja. Azt, hogy – szexbálványság ide vagy oda – Monroe karizmatikus szépség volt, B.B. pedig nem...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/12 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=63