Láttuk még

Francia csók

Bori Erzsébet

Nézni tudni kell. Ennek a filmnek például egyszerű titka van: nem szabad tőle sokat várni. A világért se dőljünk be az ígéretes címnek, se annak, hogy kedvenceink nevét olvassuk a stáblistán. Jean Reno rendőrt játszik, de rendeset, nem ám mocskos zsarut. Kevin Cline meg charme-os rosszfiút, de a végére ő is megjavul. Mert Meg Ryan képében találkozik az igazi szerelemmel, az pedig, akárki megmondhatja, többet ér, mint a százezer dolláros nyakék.

A Francia csók egyik producere maga a szép szőke Meg – befizetett egy jutalomjátékra, a bűbájos, romlatlan és talpig korrekt Miss Amerika a romlott és zűrös Európában, akinek nem lehet ellenállni. Dörzsölt nyomozó és sokat látott hotelportás, rusztikus szőlősgazda és kiégett lelkű bűnöző egyképp elolvad tőle.

Az emlegetett hotelportás természetesen az V. Györgyben teljesít szolgálatot, és útban a tengerhez a vonatablakból még látni egy kis Eiffel-tornyot is. Párizs megvolt, jöhet a Cote D’Azur (ejtsd: Blue Beach). Itten meg úgy híják a szállodát, hogy Hotel Carlton. Mert ez most nem a húszas évek, csak néhány vágókép, az a nemzedék meg végképp elveszett. A Francia csók rózsaszín film, de ez nem a műfaja, csak a színe, íze-szaga az nincs neki, valamit mégis a javára írnék: egy percig sem ízetlenkedik.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1996/12 61. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=72

Cikk értékelése:

szavazat: 803 átlag: 5.57

előző 1 következő

új komment