KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/december
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Francia csók

Bori Erzsébet

Nézni tudni kell. Ennek a filmnek például egyszerű titka van: nem szabad tőle sokat várni. A világért se dőljünk be az ígéretes címnek, se annak, hogy kedvenceink nevét olvassuk a stáblistán. Jean Reno rendőrt játszik, de rendeset, nem ám mocskos zsarut. Kevin Cline meg charme-os rosszfiút, de a végére ő is megjavul. Mert Meg Ryan képében találkozik az igazi szerelemmel, az pedig, akárki megmondhatja, többet ér, mint a százezer dolláros nyakék.

A Francia csók egyik producere maga a szép szőke Meg – befizetett egy jutalomjátékra, a bűbájos, romlatlan és talpig korrekt Miss Amerika a romlott és zűrös Európában, akinek nem lehet ellenállni. Dörzsölt nyomozó és sokat látott hotelportás, rusztikus szőlősgazda és kiégett lelkű bűnöző egyképp elolvad tőle.

Az emlegetett hotelportás természetesen az V. Györgyben teljesít szolgálatot, és útban a tengerhez a vonatablakból még látni egy kis Eiffel-tornyot is. Párizs megvolt, jöhet a Cote D’Azur (ejtsd: Blue Beach). Itten meg úgy híják a szállodát, hogy Hotel Carlton. Mert ez most nem a húszas évek, csak néhány vágókép, az a nemzedék meg végképp elveszett. A Francia csók rózsaszín film, de ez nem a műfaja, csak a színe, íze-szaga az nincs neki, valamit mégis a javára írnék: egy percig sem ízetlenkedik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=72


előző 1 következőúj komment

Pufi#1 dátum: 2005-08-13 13:54Válasz
Igaz nem vagyok elfogulatlan mert imádom Meg Ryant,de ezzel a kritikával abszolút nem értek egyet! Ez a film a maga műfajában igenis nagyon jó,
nem értem miért irja a tisztelt hölgy hogy,Meg mindenkit elbűvöl,holott sem a portás,sem a két
külképviseleti hivatalnok nem lágyult el tőle a rendőrfelügyelő pedig a "bűnözőnek" volt adósa nem neki. Szerintem nagyon jó humorú film,s nemcsak Meg arcjátéka elragadó "the corresponding face for the corresponding emotion",hanem Kevin Kline is nagyot alakít a francia akcentusával.Mindenkinek ajánlom továbbá aki angolul tanul,Meg nagyon szépen érthetően beszél,valamint sok párbeszédet tartalmaz.