|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégFrancia csókBori Erzsébet
Nézni tudni kell. Ennek a filmnek például egyszerű titka van: nem szabad tőle sokat várni. A világért se dőljünk be az ígéretes címnek, se annak, hogy kedvenceink nevét olvassuk a stáblistán. Jean Reno rendőrt játszik, de rendeset, nem ám mocskos zsarut. Kevin Cline meg charme-os rosszfiút, de a végére ő is megjavul. Mert Meg Ryan képében találkozik az igazi szerelemmel, az pedig, akárki megmondhatja, többet ér, mint a százezer dolláros nyakék.
A Francia csók egyik producere maga a szép szőke Meg – befizetett egy jutalomjátékra, a bűbájos, romlatlan és talpig korrekt Miss Amerika a romlott és zűrös Európában, akinek nem lehet ellenállni. Dörzsölt nyomozó és sokat látott hotelportás, rusztikus szőlősgazda és kiégett lelkű bűnöző egyképp elolvad tőle.
Az emlegetett hotelportás természetesen az V. Györgyben teljesít szolgálatot, és útban a tengerhez a vonatablakból még látni egy kis Eiffel-tornyot is. Párizs megvolt, jöhet a Cote D’Azur (ejtsd: Blue Beach). Itten meg úgy híják a szállodát, hogy Hotel Carlton. Mert ez most nem a húszas évek, csak néhány vágókép, az a nemzedék meg végképp elveszett. A Francia csók rózsaszín film, de ez nem a műfaja, csak a színe, íze-szaga az nincs neki, valamit mégis a javára írnék: egy percig sem ízetlenkedik.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 803 átlag: 5.57 |
|
Pufi | #1 dátum: 2005-08-13 13:54 | Válasz | Igaz nem vagyok elfogulatlan mert imádom Meg Ryant,de ezzel a kritikával abszolút nem értek egyet! Ez a film a maga műfajában igenis nagyon jó,
nem értem miért irja a tisztelt hölgy hogy,Meg mindenkit elbűvöl,holott sem a portás,sem a két
külképviseleti hivatalnok nem lágyult el tőle a rendőrfelügyelő pedig a "bűnözőnek" volt adósa nem neki. Szerintem nagyon jó humorú film,s nemcsak Meg arcjátéka elragadó "the corresponding face for the corresponding emotion",hanem Kevin Kline is nagyot alakít a francia akcentusával.Mindenkinek ajánlom továbbá aki angolul tanul,Meg nagyon szépen érthetően beszél,valamint sok párbeszédet tartalmaz. |
|
|
|