KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/december
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A rossz orvos

Műhiba

Reményi József Tamás

Az életút egészéből következő, ezért levezekelhetetlen bűn A rossz orvos témája. Ismét egy Kosztolányi Dezső-mű filmen.

A rossz orvos címszereplője, a köztiszteletben álló, kedélyes konform közepette működő és tökéletesen ostoba doktor bácsi Kosztolányinál magának az életnek a szimbóluma. Az életé, a felnőtt világé, amelynek közmegegyezéses értékeit engedelem és megbecsülés hatja át, noha erre érdemtelen: valójában üres és közönyös. A doktor Gasparek nevű barom nemcsak azért küld halálba egy kisfiút, mert nem ért a szakmájához, hanem mert sem saját tudatlansága nem kelt benne szikrányi kételyt, sem a beteg – a másik ember – nem érdekli. „Na, kis huszár, mi újság?” – harsan a joviális kérdés valahol a betegágy fölött, de a hang tulajdonosa nem kíváncsi semmire. A kis huszár tompa csöndben távozik.

A szegény kisgyermek panaszaiban kiérlelt világszemlélet érzékenységével s a Pacsirtában majdan tökéletesedő lélektani folyamatrajzot megelőlegezve írja 1921-ben Kosztolányi e beszélyét. Az élet tragikus részvétlenségének atmoszférája itt találkozik először hosszabb epikus formában a gyerekükön keresztül önmagukat meggyűlölő emberpár pszichózisával. A szülők, István és Vilma saját szeretetlenségükhöz, saját életformájuk csődjéhez asszisztálnak akkor, amikor Gasparekre bízzák fiuk sorsát. „Mi öltük meg” – jelenti ki István, és ezt nem elsősorban a mulasztások okozta lelkifurdalás mondatja vele, hanem annak fölismerése, hogy minden, ami tőlük való, ami velük kapcsolatos – elpusztul.

A személyiségből, az életút egészéből következő, ezért levezekelhetetlen bűn A rossz orvos témája, amely a filmváltozatban hézagosan érvényesül. Amikor az adaptálókat nem nyűgözi túlságosan a történet rekonstrukciójának terhe, nem köti le energiájukat a „jelenetek egy házasságból” – típusú dramaturgia feladatsora a maga akkurátus időrendjével, akkor filmnyelven is meg-megszólal Kosztolányi hangja. (Röpke példa: vonatkupé, a család utazik, István éhes tekintettel néz a folyosón ellebbenő lányok után, az anya erre ingerült, oda sem figyelő (!) mozdulattal letörli Istvánka ablakpárába rajzolt emberkéjét, amely így, a gyerek számára megmagyarázhatatlan agresszió folytán megsemmisül.) Ez a szorongás, a rettenet hangja, a „mivé leszünk?” borzalmáé. Korántsem esetleges, ahogyan az író az ifjú párt összeadó, szeretetet prédikáló pap rémséges halál-arcával intonálja a szöveg egészét, s ennek az expozíciónak a kísértetfényébe állítja a később árván maradó férfi és nő figuráját. A film ehelyett áradó és félrevezető zenei korstilizációval indul, báli miliővel és báli információkkal, mintha nem Kosztolányi – hanem egy ironikus Herczeg Ferenc-históriát készítene elő. Igaz, a jelenetezés nem kisrealistán pepecselő, az ifjú pár mintha a nemlét sötétjéből valcerezne elénk, az adaptáló intelligencia azonban nem párosul átütő alkotói erővel.

Már a kezdő képsorok, szinte az érezhető szándékok ellenében, illusztratívak maradnak. A szöveg pedig nehezen adja meg magát, hiszen Kosztolányi többet bíz az egymással rímelő metaforákra, mint a dramaturgiára. Istvánka nemcsak sorsával jelképezi a jóvátehetetlent, hanem minden gesztusával, gyermekségének minden jegyével az életfilozófia viszonyítási pontja. Lássuk csak, hogyan jellemzi például az író Istvánkát holtában: „Kis orra megnyúlt, ami kifejezését komolyabbá tette, homloka domborúbbnak látszott, mint életében, általában olyan jelentékeny lett, mint egy felnőtt”. A megfigyelés pontosságán túl (annak révén) itt költői nyomatékot kap az elbeszélés alapmotívuma: a mindenkori felnőtt nem más, mint meghalt gyermek, olyan lény, akiben már kihunyt mindaz, ami az embert érdekessé, egyénivé teszi. Istvánkának el kellett pusztulnia, ha igazodni akart a szeretetlen világhoz. Es megfordítva: a szülők is a volt gyermekben elveszett, elvesztegetett, föl nem ismert gazdagságot sejtik meg, amikor képesek újra, a szerelemnek nevezettnél sokkal mélyebb érzelmekkel gyöngédek lenni egymáshoz.

A kis halott felnőttségére az elárvult apa kényszerű gyermeksége válaszol; a kártyatermi feloldódásban „azok, akik künn az utcán pár szót se tudnának váltani egymással, itt órákig eljátszanak, mint kisgyerekek a porban. Egyszerűek lesznek, a nyárspolgár meg se érti őket”. A tragédia katarzisa nyomán újra, groteszkül megtalált folytonosság, az ember gyermeki önazonossága felel a csapás előtti ambíciókra, csupa felületes, kopár vágyra. Egy fizetett pásztorórára, megbízható pesztonkával fölszerelt háztartásra, karrierre. Például a mozdulatra, ahogyan az osztályvezetővé kinevezett apa élvezte „a férfikor szomorú diadalát, a hatalmat”.

A film alkotói itt is eljutnak finom jelzésekig. A házasélet első napjaiban az ifjú férj a csintalan hitvest, mint egy gyereket, elfenekeli. A Gáspár Sándor játszotta férfi megméltóságosodó elégedettséggel ereszkedik hivatali székébe. Szépen megoldott apa és anya (Kubik Anna) csöndes békekötésének jelenete is. Ám az eredeti költői képek kijelzései helyébe bátortalan elegancia lép. Kosztolányi adaptálása lényegében ugyanazt a csapdát rejti, mint Csehov színrevitele. Kettőjük alkatában a közelhajló részvét gyöngédségének és az elfogulatlan intellektualitás gúnyos fölényének feszültsége munkál. S ahogyan a balalajkaszóra szenvelgő előadások egész sora, egy évszázad (lelki) szépség-nosztalgiája elfödte a banalitások kíméletlen csehovi paródiáját, úgy Kosztolányi is jólneveltségre csábít. Fájdalmas líra az övé, de sokkal kegyetlenebb, csúfondárosabb, expresszívebb, mint gondolni szokás.

Tőle tudjuk: egy rossz költő megindító. Ő nem az.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/12 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=66