KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Motel

Wostry Ferenc

 

Igazság szerint először jó kis lehúzós kritikát akartam írni a filmről, csakhogy a Motel nem hagyja magát: messze nem annyira szimpla film, mint amilyennek első pillanatban tűnik. Butuskának butuska, de a szíve – talán – a helyén van.

A történet a pár évvel ezelőtt népszerű tinivígjátékok humortalan verziójaként indul: két rendkívül idegesítő amerikai turistagyerek és grönlandi származású haverjuk hedonista kicsapongásainak lehetünk szemtanúi, amint végigkúrják és szippantják a holland fővárost. Miután kizárják őket turistaszállójukról, kelet felé veszik az irányt, ugyanis egy adomázós kedvű helybéli a szlovák csajokról regél nekik, pontosabban egy olyan pozsonyi motelről, ahol a legszebbek és a legkönnyűvérűbbek lelhetőek fel.

Megérkezésük után, negyvenöt percnyi futamidő elteltével az agyalágyultaknak szóló turistafilmből hardcore horror lesz: a motel csak álca, valójában egy Európára kiterjedő bűnszövetkezet szerzi be rajta keresztül áldozatait. A friss tinédzserhúst gazdag üzletembereknek kínálják fel, akik aztán addig kínozhatják a megvezetett szállóvendégeket, amíg kedvük tartja. Szobafoglalás helyett szemkivájás!

Nagyon könnyű lenne a Motelt az amerikai arrogancia újabb megnyilvánulásaként besorolni, amerikai tinik megpróbáltatásaként a perverz eurotrash karmaiban – ám a dolog csak első látásra ilyen egyszerű. A főszereplők pontosan azért vannak üres fejű, nagyhangú, jobb sorsra érdemtelen bunkókként megformálva, mert a rendező Eli Roth nacionalista önkritikát gyakorol: bár a film gonosztevői európaiak, a kultúrgyilkos amerikaiak megérdemlik a sorsukat. Két irányból támadja a saját figuráit, igazi exploitation-rendezőhöz méltóan rájátszik az amerikaiak xenofóbiájára és az európaiak Amerika-utálatára.

Szóval érdekes a koncepció, sajnos a kivitelezés már kevésbé, Rothból a tehetség csak ennyire futotta. Egyszerűen unalmas a film, és mikor horrorba fordul, akkor sem lesz sokkal felkavaróbb – a PR-gépezet által beígért extremitások, egyetlen jelenet (a szem!) kivételével elmaradnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/04 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8584