KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/február
• Németh G. Béla: Az egyetemesség igénye A történelem visszavétele
• Gergely András: A túlélés útjai A történelem visszavétele
• Szabad György: Levél az értékőrzésről A történelem visszavétele
• Szilágyi Ákos: Az Után hősei A történelem visszavétele
• Zsugán István: Egy azonosságzavar története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Székely Gabriella: Baleset Auschwitzban Társasutazás
• Koltai Tamás: Rejtvényezők Valaki figyel
• Reményi József Tamás: A kis naivak Fiatal értelmiség a filmvásznon
• Szántó Péter: Scarlett néne kunyhója Elfújta a szél
• Marx József: A görög szegénylegény Megalexandrosz
• Takács Ferenc: A hír és a kép Dreyfus – filmen
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Fesztiválmakett Figueira da Foz
• Bikácsy Gergely: A szivarkirály meg a gyilkosok Nyon
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: A város hercege
• Koltai Ágnes: A tutaj utasai
• Dániel Ferenc: Aranyoskám
• Greskovits Béla: Remény és támasz
• Ardai Zoltán: Groteszk vadászat
• Vida János: Tienjün-hegyi történet
• Harmat György: UFO Arizonában
• Sneé Péter: Fele-barát-nőm
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Narcissus
• Vadas József: Díszletek között élünk Lakás a tévében
KÖNYV
• Almási Miklós: A mulandóság enciklopédiája
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmmúzeum programjából
• N. N.: Mozgó Képek; Filmkultúra
• N. N.: NDK-filmhét

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A számat figyeld

Harmat György

 

Egy lány szuperközeliben hallókészüléket tesz a fülébe: a film első képe exponálja a témát. Carla (egy cég fiatal előadója) készülék nélkül nem hall, szájról viszont kitűnően olvas. Így azt is megtudja, amit elhallgatnak előle: kollégái ki nem állhatják, csúnyának tartják. Pedig nem lenne az, ha nem járna-kelne leszegett fejjel, ha a magányosság, a kielégítetlenség, az állandó gyanakvás nem torzítaná keserű fintorba arcát. (Emmanuelle Devos mesterien formálja meg Carlát, César-díjat kapott érte.)

A lány asszisztenst vesz maga mellé: Pault, aki frissen szabadult a börtönből, rablásért ült. Izgalmas, ellentmondásos kapcsolat veszi kezdetét. Nem tudni, melyikük a kiszolgáltatottabb: a világéletében partnert nélkülöző, egy férfi figyelmére vágyó Carla, vagy újdonsült beosztottja, akinek ő ad munkát, ő szerez szállást. Mindkettejüket a másik köti a „normális világhoz”.

Miután a lány felhasználta Paul tolvajlási szakértelmét (saját igazságtalan hivatali mellőzöttségét orvosolandó), ahogy az várható volt, immár a fiún a sor, hogy hasznát vegye Carla különleges képességének. A szájról olvasás kiváló eszköznek bizonyul a rablók megrablására. Sajnálkozni kezdenénk, hogy bizony véres krimibe fordul az érzékeny lélektani dráma, ám a stílus változatlansága figyelemre int: talán nem az alkotók gondolkodnak sztereotípiákban, hanem mi. A bűnügy fordulatai ugyanabban a „folyamatos töredezettségben” (sok elsötétüléssel és kivilágosodással) tárulnak elénk, mint korábban a jellemábrázolás finom nüanszai. Ez szöget üt a fejünkbe: talán így hiteles. Talán kellett a kaland, főként pedig a pénz közvetítése ahhoz, hogy hőseink egymásra találjanak. Hogy áldássá váljék az átok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2245