KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rövidzárlat

Vida János

 

A néző talán nem is hinné, hogy egy játékos, kalandos sci-fi komédiában mily komoly problémák kerülnek terítékre. Itt van például az öröklődés és a nevelés kölcsönhatásának kérdése a gyermek fejlődésében. A naivan jóhiszemű mérnök egy katonai cég számára tervez különleges robotokat, amelyeket főnökei programozott és távirányított gyilkolásra képeznek ki, ám egy villámcsapás okozta rövidzárlat következtében elromlott példány öntudatra ébred és ábrándos lelkületű lángelmévé válik, alkotójának méltó örökösévé.

Aztán itt van a mesefilmekben is minduntalan felmerülő örök amerikai gond, hogy miképpen lehet a miénktől eltérő küllemű lények iránt szeretetet érezni. Nagy általánosságban – az eddigi vizsgálódásokat is figyelembe véve – az derül ki erről, hogy ha állat vagy földönkívüli lény vagy jópofán villódzó robot az illető, és ráadásul magányos, akkor előbb-utóbb a szívébe fogadja valaki. Ha ellenben emberekről van szó – különösen, ha több millióról –, akkor valamivel nehezebben rendeződik el az ügy. Ezúttal viszonylag simán megy a dolog, a cselekmény egyenes vonalúan halad a végkifejlet felé: a spontán érzelmi reakcióra is képes robotocska (a film szerint ez az emberré válás végső bizonyítéka – újabb tudomány-népszerűsítő gyöngyszem) boldog ifjú párrá kommendálja össze a szobatudóst és az állatbarát leányzót, hogy aztán fogadott gyermekükként velük együtt bújjon el a vad és értetlen világ elől.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/07 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4995