KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/november
KRÓNIKA
• Létay Vera: Zsugán István
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Randevú a kompjuterrel Az interaktív játék
• Kömlődi Ferenc: A káoszlakó Techno, trance, ambient…
• Almási Miklós: Stúdiót veszek
MAGYAR MŰHELY
• Simó György: Közönségfilm, az új avantgárd Beszélgetés Kern Andrással és Koltai Róberttel

• Nánay Bence: Apró gesztusok mozija Derek Jarman másik arca
1895–1995
• Antal István: Száz év alternatív Oberhausen
• Bori Erzsébet: Egy évszázad egy évben
KÖNYV
• Kőniger Miklós: Csillaghullás Lexikonok a jubileumra
• Györffy Miklós: Mi (volt) a film? André Bazin tanulmánykötetéről

• Bakács Tibor Settenkedő: Ecce Homo Jaroslav Papoušek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Képtelenség Égi manna
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Magyar mumpsz A brooklyni testvér
• Déri Zsolt: Lélekmentő perverziók Keserű méz
• Csejdy András: A tukmák Shop-Stop
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Apám életére
• Takács Ferenc: Apollo 13
• Turcsányi Sándor: Nell, a remetelány
• Takács Ferenc: Neruda postása
• Barna György: Játssz a túlélésért
• Tamás Amaryllis: Zero Patience
• Schubert Gusztáv: A hálózat csapdájában
• Harmat György: Dolores Claiborne

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Férj és feleség

Csala Károly

 

A szerelem múlandó, a házasság romlandó – hirdeti csaknem minden művében a lengyel irodalom talán első számú ötletembere, Ireneusz Iredynski, aki e film forgatókönyvét is írta. Az író szellemessége vitathatatlan, mélysége vitatható. A film rendezésére ugyanez áll. Sylwester Chęciński tapasztalt, hazájában többszörös díjnyertes rendező: elsősorban színészei kiválasztásával és vezetésével tesz ránk jó benyomást. No, de a történet sovány. Előbb a férj, Roman szemszögéből látjuk: névtelen fenyegető leveleket kap, rettegni kezd, sorra veszi azokat, akiknek élete során ártott, akiket cserbenhagyott, s kiderül, egyikük sem lehet a fenyegetőző. Aztán rémületében átlöki a korláton a sötét lépcsőházban némán közeledő félbolond lakótársát, a rendőrség gyilkosságért letartóztatja. A második részben kiderül, hogy a gyengédséget nélkülöző feleség, Magda volt a névtelen levelek szerzője. A nőnek jó oka van hosszan zokogni, férje vállára borulva, a film végén: bizonyára nem ezt akarta. De azért nem vallja be az igazságot. A dramaturgia trükkössége nem hagyott más teret a rendezőnek és munkatársainak fantáziájuk használatára, mint formális ötletek beépítését a film szövetébe. Az operatőr így azt találta ki, hogy a jelenben játszódó képeket az értékhatárhoz közel eső homályban veszi föl (à la Koltai Lajos), s a visszaemlékezések jeleneteit mutatja normális, nappali megvilágításban. Maché az egész. Csak a jó színészek próbálnak többet adni: elsősorban Andrzej Seweryn és Marzena Trybała, a férj és a feleség alakítói.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/02 43-44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7562