|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziJupiter felemelkedéseSepsi László
Jupiter Ascending – amerikai, 2014. Rendezte és írta: Lana Wachowski és Andy Wachowski. Kép: John Toll. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Mila Kunis (Jupiter), Channing Tatum (Caine), Sean Bean (Stinger), Eddie Redmayne (Balem). Gyártó: Village Roadshow Pictures / Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 125 perc. Az elmúlt években az
űropera műfajának felfuttatására tett hollywoodi kísérletek közelítésmódjukban
éppoly változatosak voltak, mint eredményeikben. A Marvel-univerzumból
származtatott A galaxis őrzői sikerének
árnyékában az Avatár mára a múlt
ködébe vesző filmtechnikai erődemonstráció, a zsáner irodalmi (John Carter) és mozgóképes (Star Trek) klasszikusait újrázó
produkciók közül pedig csak utóbbi volt képes elérni a kritika és a közönség
ingerküszöbét. A Wachowski-testvérek franchise háttér nélkül, de a Dűnétől a Neurománcig jól felismerhető előképekből összetákolt űrkalandja
nőközpontú perspektívaváltással igyekszik helyet csinálni magának a harcias
hímek uralta műfajban, ám hiába válik a törékeny takarítónőből galaktikus
hercegkisasszony, ha közben éppoly passzívan sodródik az eseményekkel, mint
akármelyik borostás űrzsoldos mellé kirendelt biodíszlet.
A Jupiter felemelkedése címszereplőjét – az érzelemvezérelt
nőkarakterek közhelyének megfelelően – csupán egy új párkapcsolat ígérete vagy
családjának veszélybe kerülése képes kibillenteni alélt szemlélődéséből, amivel
a rendezőpáros mintegy lecserélte a kalandfilmektől elvárt cselekvő hőstípust a
kortárs tinirománcok sodródó bakfisaira. Miközben a szerelmi szál mellett ezt a
hangsúlyeltolódást további epizódok teszik még markánsabbá – a petesejtklinikán
zajló perverz kulcsjelenettől az elnyomó űrdinasztia szépségipari
megszállottságáig –, Wachowskiék csillagközi Hamupipőke-meséje egyúttal
illúziómentes magyarázatot kínál keveréklényekkel zsúfolt, műfaji szempontból
is hibrid cselekményvilágára. „Az evolúció célja a profit”, jelenti be egy
erősebb pillanatában a sápatag antagonista, ezzel hamar beárazva a koncepció
újító szándékait – ám mint bukása mutatja, a Jupiter felemelkedése egy hamar elhullott reményteljes szörnyeteg a
női közönségért zajló küzdelemben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 205 átlag: 5.2 |
|
|
|
|