Láttuk még

Szentek és álszentek

Köves Gábor

Jung írja: „Csak annyiban asszmilálhatjuk Kelet szellemét, amennyiben szilárdan állunk saját földünkön.”

Csak tessék, csak tessék! Luxusutazás a mesés Keletre, teljes ellátás, lelki megújulás, fakultatív programként az élet értelmének felkutatása világklasszis guruk segítségével... Csak tessék, csak tessék! Ez az egyik Kelet, ide elég a repülőjegy. A másik Kelet magánügy, belső túra. Ruth repül. Az útvonal: Sidney–Delhi–Sidney. „Saját földje” a kisvárosi korlátoltság és ízléstelenség tenyészete, az életképes abnormitás, a társadalmilag preferált elhülyülés. Ruth bogara: élni, nem csak túlélni. Az indiai tömeghipnózis még a TeleShop kínálta lehetőségeknél is vonzóbb. Ruth-t magával rántja a szekta-szellem, frigyre lép a guruval, élete értelmet nyer. Az új családról azonban rettegve vesz tudomást a régi. Anyai hazugsággal sikerül hazacsábítani a lányt, s otthon szakembert fogadnak melléje, egy szakképzett ördögűzőt. PJ Harvey első látásra Ponyvaregény-figura, cowboy-pszichológus. Háromnapos kúráját egy rátermett biztosítási ügynök meggyőző erejével tálalja: már 159 lelket mentett ki a szekták fogságából, s bizony ez rekord-eredmény. Ruth-nak kinéz a 160-as sorszám. A felismerésre, miszerint az éjfekete Ray Ban mögött rejtőző alak ugyanannyira (szeretet-)függő és elesett, mint az eltévedt bárányka, a második fordulóban kerül sor. Reménytelen összegabalyodásuk pátosz nélküli drámaisága megrendítő.

A Zongoralecke Campionja ebben az egy filmben annyiszor és annyit kockáztat, mint más egy egész életmű alatt. Kép, ritmus és hangütés állandó változó. A vad eklektika mégsem zilálja szét a filmet, a zűrzavar csak látszólagos. A groteszk szívbemarkoló, a bizarr emberi – kétség sem férhet hozzá: végre egy őstehetség.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2000/09 61. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3069

Cikk értékelése:

szavazat: 816 átlag: 5.46

előző 1 következő

új komment