|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziAdmirálisPápai Zsolt
Admiral – amerikai, 2008. Rendezte: Andrej Kravcsuk. Írta: Vladimir Valutszkij. Kép: Alex Rogyionov és Igor Grinyakin. Zene: Gleb Matvejcsuk. Szereplők: Konsztantyin Kabenszkij (Kolcsak), Elizaveta Bojarszkaja (Anna), Szergej Bezrukov (Kappel), Vladislav Vetrov (Timirev), Anna Kovalcsuk (Szofija). Gyártó: Film Direction / Dago Productions. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 124 perc.
Az 1920-ban kivégzett Alekszandr Kolcsak, a cári Oroszország (ellen)tengernagya, a polgárháborúban az antibolsevista koalíció főparancsnoka sokáig a történelmi emlékezet páriája volt. Rehabilitációja az ezredfordulón kezdődött a Legfelsőbb Bíróság ítéleteivel és szobrainak felállításával, majd 2005-ben az általa felfedezett és róla elnevezett – ámde a harmincas években átkeresztelt – Kolcsak-szigetek nevének visszaállításával tetőzött. A rehabilitációs folyamat része néhány vaskos monográfia és a 2008-ban készült – „az orosz Titanic”-ként emlegetett – látványos, nagy költségvetésű (16 millió dolláros) filmeposz is. A Titanic-hasonlatot az magyarázza, hogy Andrej Kravcsuk rendező nagy hangsúlyt fektet az akciók és a melodráma-elemek keverésére. A film első felében pazarul teljesít – példás rendben váltják egymást a harci szekvenciák és az érzelmesebb jelenetek –, a második részben viszont elgyengül. A CGI-effektekkel erősített akciók látványosak, feszültek, korszerűek (az expozíció bármely hollywoodi megapic díszére válna), a játékidő előrehaladtával azonban kiütközik, hogy mennyire ódivatú a film dramaturgiája.
Nem válik a film javára az ellentmondásos személyiségű Kolcsak glorifikálása sem. Kravcsuk egyfelől hűségesen leköveti a valós eseményeket (és nem csupán a történelmi eseményeket: a Kolcsak és egyik tisztjének felesége között szövődő szerelem például már a maga korában legendássá vált); másfelől minden olyan információt elhallgat, ami szeplőt ejthet hőse becsületén vagy megkérdőjelezi az általa képviselt célok tisztaságát (egy szó sem esik az 1918 novemberi eszer–mensevik alkotmányozó gyűlés tagjainak Kolcsak által elrendelt kivégzéséről, vagy a fehérek rablóakcióiról, amelyek végül a lakosság széles tömegeit a bolsevikok mellé állították). Az új Oroszország új hősöket keres, de csak a történelem kozmetikázásával talál rájuk. Akár a szovjethatalom idején.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 958 átlag: 5.36 |
|
|
|
|