KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ikrek visszavágnak

Schubert Gusztáv

 

Velsz ebek is szerepelnek ebben a rusnya ember-mesében, Fergie, az elkényeztetett pudli és meghatározhatatlan pedigréjű sorstársa (wales-i labdaszedő kutya?), a kurtalábú Cantona. De hamar kiviláglik, hogy a kies Ó-Dél-Velszben nem ők a legnagyobb állatok. Rögtön itt van a két főszereplő, azok a bizonyos ikrek, Jeremy és Julian, akik visszavágnak, mert a város nagykutyája nem nézte jó szemmel, hogy lányát a két vidám csínytevő egy karaoke versenyen lepisálta. Érdekes húgytörténeti adalék, Büchner idején még az számított szabadnak, aki ura volt a hólyagjának: „Az ember szabad, Woyzeck, az emberben szabadsággá tisztul az egyediség. Hogy nem tudja visszatartani a vizeletét?!” Változnak az idők. Ma a böfögő, röfögő, gatyába rottyintó a szabadság bajnoka. Láthatóan a film rendezője, Kevin Allen is respektálja az effajta virtust, mert a film végén, miután már a visszavágásért járó ellencsapásért is busásan visszavágtak, Max és Móric kései utódai büntetlenül elcsónakázhatnak Marokkó felé. Miért is ne, ők legalább őszinték. Lám, a gondosan kendőzött polgárvilág (és drogdíler, szado-mazo fogdmegjei) ugyanolyan mocskos, mint a földi javakból kirekesztett aljanép. A filmbeli kelták nemre, rangra való tekintet nélkül csúfak és gonoszak. Kivétel, mely erősítené a szabályt, nem akad. Kár, mert az élet szerencsére, ellentétben a teóriákkal, szereti a kivételeket. Az előképként emlegetett Trainspotting (rendezője, Danny Boyle producerként jegyzi az Ikreket) sem a mélypont ünneplése volt, hanem sokesélyes drámai küzdelem. A Sight and Sound kritikusa attól tart, ez a töksötét éppenséggel hazavágta „elődjét”, a Trainspotting ellenfeleinek szállított muníciót. Elnézve a filmet, igaza lehet. Az Ikrekben nincs semmi tragikus vagy komikus (hacsak a „vicces” gyilkosságokat nem érzi valaki ellenállhatatlanul humorosnak), mindenki kurva és taplóagyú, szél se rezzen ebben a fekete idiliben. Körötte csend...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3611