|
|
|
Láttuk mégIsten hozott a babaházban!Schubert Gusztáv
Isten hozott a babaházban! Ugyan ki gondolna rosszra? Ibsen óta minden épeszű ember. Az ilyesfajta ártatlan invitálás felér egy előre bejelentett perverzióval. Akire egyszer rácsapták a babaház fedelét, annak annyi. Sohasem lesz belőle felnőtt, gőgicsélni fog hetvenéves korában is, mint a kisbaba. John Waters a nagymestere annak, hogy ebben a babaházas kertvárosi Lilliputban felismerje a szörnyű-víg lélekzsugorítót. Horror-komédia rejlik Todd Solondz Sundance fesztiválnyertes filmjében is, de aztán elhatalmasodik rajta a babaház csábítása, és váratlan fordulattal elégikus hangokat penget: kicsinek lenni jó, kívülrekedni szomorú.
A horror: a mézeskalács házikó. A komédia: a film tizenhároméves csitrije nemhogy nem menekül a rémségek kicsiny babaházából, hanem éppenséggel bebocsáttatásért dönget. Hasztalan. Dawn nem illik a szépséges szép mesekönyvbe. Csúnya is, buta is, a babaház mércéjével mérve igazi szörnyeteg. Az a baj, hogy az enyémmel is. Van az úgy, hogy a rút kiskacsából mégse hattyú lesz, hanem mondjuk tarvarjú. Akkor mi van? A politikai korrektség – amire ez a film is unszol – azt követelné, hogy őt is szeressem, de hát a szívemnek a baglyok és a süvöltők kedvesebbek. Magánkorrektségemben a viszolygás is érték. A Barbie-baba és a gonosz kis Kóconkóc közül hadd ne válasszam egyiket sem.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 968 átlag: 5.46 |
 |
|
|
|
