KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Reménytelen gyilkosok

Bikácsy Gergely

 

Nyugat-Európa alulnézetbõl: prostituált kis vietnami lány, nagydarab fekete haiti utcai zenész, meg két kétes foglalkozású jóbarát, egy horvát és egy grúz. A két utóbbi kezdõ bérgyilkos, van egy portugál barátnõjük: õ sem felsõbb leányiskolát végzett. Mannheimben élnek, bár inkább vegetálnak. E háttér-helyszín olyan, mint minden európai iparváros hátsó kijárata: én e filmbõl csak csúfságát látom, úgy gondolom, a szereplõk is. Haldoklik a horvát bérgyilkos anyukája. A grúznak kellene megölnie jópénzért valakit, de fél, leissza magát, eltéveszti a célszemélyt, feladja. Véletlenül italt tölt a vietnami lány apukájának hamvait rejtõ szép kis hamvvederbe, s fenékig issza. Saját kérésére megöli a hosszan haldokló anyukát. Balfék bérgyilkosaink most a böhöm haitit bíznák meg a gyilokmunka elvégzésével, de az inkább önmagából áldoz fel valamit: kiveteti az egyik veséjét, hogy Ausztráliába mehessen vietnámi szerelmével. Így búcsúzunk tõlük. Talán mégis maradnak majd, és vegetálnak tovább; élnek, míg meg nem halnak.

Hideg német táj bolondos grúz ecsettel – nem a legrosszabb ötvözet. Ebben a hideg tájban melegszívû és elbutult figurák botladoznak: csak természetes, hogy egyikük sem német, még a meggyilkolandó célszemély is orosz emigráns. Felelõtlenség, sodródó hajlam, bizonytalanság, bánatosan idétlen tehetetlenség bénítja õket, inkább kótyagos áldozatok, mint szépjövõjû gyilkosok. Vetítés közben csak természetes, hogy Joszelianira gondolunk, s bizonyára rá gondolt a grúz rendezõ is. Világa kevésbé rokonszenves, mint a mesteré: sötétlõen szennyes benne az élet, hõsei legyintve és tunyán poshadnak bele; a környezet csúfabb, itt semmiféle igazi líra nem foganhat meg, még anti-líra is alig. A szereplõk nemcsak gyilkolni, de gondolkodni képtelennek látszanak, varázsuk csekélyebb, mint boltozatos butaságuk és életképtelenségük. Az ennek a szellemes és olykor még eredetiséget sem nélkülözõ filmnek a gyengesége, hogy mind a filmbeli figurák, mind az õket játszó színészek eléggé halványak – a vietnami lány karcos rajzú alakja, riasztó sorsa marad meg bennünk legtovább, a film igényes fekete humora is az õ jeleneteiben csendül erõsen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/01 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2430