KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Atlantisz – Az elveszett birodalom

Kömlődi Ferenc

 

Újabb Walt Disney produkció, újabb látványos tündérmese, ideális családi program szünidei matinénak, például vasárnap délelõtt. A szokásokhoz híven, ezúttal is tobzódunk a technikai trükkökben, mind a háromszázhatvankettõ digitális effektusban, melyekrõl a Disney-história legnagyobb rajzfilmes stábja gondoskodott. Ilyenkor nemcsak felesleges, de mérhetetlenül sznob attitûd lenne azon merengenünk, hogy mennyire bugyuta a forgatókönyv, mennyire kiszámítható a végkifejlet, a karakterek mennyire kidolgozatlanok, és így tovább. Egyébként, amennyire kidolgozatlanok, annyira szórakoztatóak, néha olyan érzésünk támad, hogy egyikük-másikuk valamelyik Rejtõ-regény lapjairól ugrott át egy haknira a Disney-hez. Legalábbis az Atlantiszra induló, kutatónak álcázott, valójában kincsrabló expedíció személyzete. Közéjük csöppen okostojás hõsünk, Milo James Thatch, foglalkozását tekintve térképész és nyelvész, máskülönben az elsüllyedt kontinens szakértõje. A történet 1914-ben játszódik, az akkori New York geográfiai múzeumából siklunk alá tengeralattjárónkon, Szküllák és Karübdiszek között, izgalmas hangeffektusokkal fûszerezve, a régmúlt mesebirodalmába, egy rontatlan Édenbe. Atlantiszba, atlantiszi nyelven, melyet a film kedvéért hozott létre Mark Okrand, a Star Trek vulkánjának és klingonjának hajdani kiötlõje. Szerelem és ármány szövõdik, színpompás és ózondús díszletek között. Furamód, nem érzékeljük a XX. századi nagyváros és az õsidõk közötti törést.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/01 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2435