KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Ádám Péter: Claude Sautet (1924–2000)

• Forgách András: Az utolsó jakuza A Kitano-kollekció
• N. N.: Kitano Takeshi
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Elsüllyedt mozi Velence
• N. N.: Az 57. velencei filmfesztivál díjai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Elveszett ifjúság Petőfi '73–2000
• Gazdag Gyula: Helyszíni szemle
• Muhi Klára: Gorbacsovon innen, gvantanamérán túl A kis utazás

• Bikácsy Gergely: Vén újrealizmus? A filmtörténet börtönében
• Kömlődi Ferenc: Túl a biológián Evolúciós filmmesék
• Varró Attila: Kívülállók X-Men; Dogma
• Bóna László: Kalandterápia Túlélőtévé
• Turcsányi Sándor: Tücskök, hangyák, méhecskék kalandorok kíméljenek!
• Nánay Bence: Tanmese George Lucas, a világjobbító
• Tanner Gábor: Torreádorsirató Ladislao Vajda
• Bán Zoltán András: Egy centiméter A harmincas évek filmzenéi
KÖNYV
• Kelecsényi László: A nagy szürke Balogh Gyöngyi–Király Jenő: „Csak egy nap a világ...”
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Családi körképek Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Magányos lovag Aranymadár
• Báron György: Vissza az ólomidőbe A lövés utáni csend
• Bori Erzsébet: Vízicsoda Tuvalu
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Hétfő
• Békés Pál: Szerelmem szelleme
• Glauziusz Tamás: Végső állomás
• Bori Erzsébet: Angyal a lépcsőn
• Köves Gábor: Shaft
• Pápai Zsolt: Csapás a múltból
• Kovács Marcell: Horrorra akadva
• Hungler Tímea: Cool túra
• Korcsog Balázs: Sakáltanya
• Mátyás Péter: Robbanáspont
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Selejtező

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csapás a múltból

Pápai Zsolt

 

Az utóbbi évek hollywoodi vígjáték-termése nem kényeztette el a mozilátogatókat: a magukat filmrendezőként definiáló önjelölt showmanek siserehada az infantilizmus végfokát megcélzó bamba élcek, a mérték és ízlés nélkül puffogtatott konfekciópoénok, vagy – mint újabban divatba jött – a közönség tűréshatárát ostromló anyagcsere-humor dömpingjével sokszor kifogott a szórakozás/szórakoztatás hagyományosabb formáit kedvelő nézőn.

A joviális Hugh Wilson keveset kockáztató, régi vágású mesterember, aki a bevált formulák és gegek mentén építkezett eddigi opusaiban: a cukormázas bohózatokra specializálódott rendező egyebek mellett a Rendőrakadémia, Az öreg hölgy és a testőr, illetve az Elvált nők klubja című munkáival édesgette magához az Államok mozistáit, s taszította el az érzékenyebb gyomrú európai nézőket. Új filmjével azonban szakít saját, kétes értékű örökségével: a Csapás a múltból, jóllehet nem revelatívan eredeti alapanyagból dolgozik, egy úgyszólván minden ízében élvezetes, klasszicizáló stílben fogant komédia. A történet variáció az „idegen egy idegen világban” vígjáték-sémára, melyet több hollywoodi rendező is feldolgozott a közelmúltban, nemegyszer épp az e filmben is a központi figurát adó Brendan Fraser főszereplésével (Kőbunkó, Az őserdő hőse). A karibi rakétaválság idején a közelgő nukleáris holokauszttól való félelmében szupertitkos és bombabiztos magánbunkerébe vonul a Webber házaspár, hogy itt vészelje át a (vélt) atomcsapás utáni szűk harmincöt esztendőt. Az óvóhelyen fiuk születik, aki felcseperedve, afféle óriáscsecsemőként, nekilódul feltérképezni a világot.

Lehet bírálni a film némileg aránytalan szerkezetét (a főhős úgy a cselekmény közepe táján jelenik meg először), lehet kérődzni a történetbe suta mozdulatokkal beleszőtt szerelmi szálon, de nem érdemes. A hiányosságokat ugyanis számos tényező ellensúlyozza. Hugh Wilson, karrierje során először, bejátssza az egész pályát: ülnek az üde poénok, a miliőrajz – járjunk a közeli vagy a távoli múltban – végig megkapó és hiteles, a színészek – a szokás szerint hervatag Alicia Silverstone kivételével – remekelnek. És ennyi elég is egy könnyű, mégsem tartalmatlan szórakozáshoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3128