KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A három amigo

Torma Tamás

 

Képzeljük el, hogy három kiérdemesült hollywoodi némafilmszínész, három operettcowboy westernfilmjei valódi helyszínére, Mexikóba pottyan, ahol szereplés helyett igazi banditákkal kell leszámolniuk. Micsoda alkalom, hogy fatális félreértésekből kerekedjen helyzetkomikum, duzzadjon vígjátéki alaphelyzet!

John Landis bevetett minden tőle telhetőt, hogy kiaknázza a lehetőséget, filmje mégis felemás maradt. A glaszékesztyű nem passzolt a félretaposott sarkú cowboy-csizmához, pedig a kísérlet – mármint a westernnek és égi másának vegyítése – nem számít eleve reménytelennek.

A história kecsegtetően indul: parázs kocsmai jelenetek között egy templomba téved a kamera, ahol oltár helyett filmvászonra tapadnak a tekintetek, pap helyett pedig a három amigó celebrálja a misét. Hamar kiderül azonban, hogy egyetlen ötletre nem lehet ráépíteni ezt a filmet, túlságosan könnyen kitalálható a folytatás, és így érdektelenné válik a tévedések vígjátéka. Landis persze kiváló mesterember, különben nem alkalmazott volna annyi gagmant, hogy a filmet bemondások segítsék át az ingatag pontokon. Egyetlen esély nem marad kihasználatlanul; a Columbia és a Paramount öreg rókái elégedettek lehetnek az „egy snitt – egy poén” klasszikus szabályának használatával – szinte hallani véljük, ahogy alávágva röhög a kulisszaközönség. A három amigót végül is maga alá gyűrte Hollywood szelleme. A paródia elszomorítóbb lett annál, mint amit parodizál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/07 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4993