KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kövek ura

Nóvé Béla

 

A mesebeli kazah tájon szemünk láttára bontakozik a kikelet, akár egy természetfilmben: zsenge fű hajladoz a sztyeppei szélben, kopár szirttetőn bimbó fakad, szelíd őzek iramlanak; ám ekkor a Kövek Ura, Taszbol irigy bosszújaként elszabadul a pusztító kőlavina, s vele a cselekmény, a folklórszerű és allegorikus epizódok szakadatlan zuhataga. Máris elibénk toppan Jerzsán, a derék kovácsmester, ki Taszbol követeit kikacagja, fiait a zsarnok seregébe ő dehogyis adja, inkább kővé mered, s elszenvedi, hogy nyomába eredő nyolc szép szál fia a pörölyt odahagyva szintúgy csapdába essék, hiába is edzették maguk e szókkal: „Erős emberek leszünk, bátor emberek leszünk, büszke emberek leszünk, mert az élethez erő, bátorság és büszkeség kell!” Hiába óvja őket anyjuk: „Nem tud Semmit, ki a félelmet nem ismeri!”, hiába, jaj, minden hiába, hisz meglehet erősek, bátrak és büszkék, az ármány és varázslat mégis kifog rajtok: isznak a felejtés vizéből, s atyjuk feledve Taszbol kőszívű testőrévé lesznek mindahányan. – De nem így a kilencedik, Jerkenzse, ki még csak most nevekedik (éppoly hamar, mint Kazahföld virágai tavaszkor!), cseperedik-nevekedik, s eljő a nap, midőn Jerkenzse is nyeregbe száll, tegzét vállára vetvén elindul bátyjai után. És íme, a lélegzetelállító fordulatözön után jöhet végre a tavasz, mert amint azt a tündérek jámbor matrónája konstatálja: „A föld olyan, mint az ember, sokmindent eltűr, de semmit sem felejt. Most már senki sem zavarhatja meg a munkánk, hogy befejezzük a szivárványt és virágdíszbe öltöztessük a köveket...”

Tavasz közeledvén hadd kívánjunk e munkához a kazahsztáni tündérleányoknak sok sikert, erőt és egészséget! Akinek pedig Jerkenzséhez hasonló hat-nyolc esztendős fiacskája van, az bátran és büszkén vigye csak el egy vasárnapi matinéra, e filmet látva lesz mindkettőjüknek izgulni-, s okulnivalója.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/04 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5854