KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nincs kettő négy nélkül

Hegyi Gyula

 

Tudom, hogy nincs fontosabb hely a moziban a pénztárgépnél, tisztában vagyok vele, hogy e gép szapora csörgése a produceri és forgalmazói fülekben elnémít mindenfajta kritikusi és esztétikai sóhajtozást. Amíg Bud Spencer kemény ökle és Terence Hill acélkékbe játszó szemvillanása nyereségessé tesz egy-egy újabb összjátékot, addig hiába minden ellenvetés: mihelyt pedig a nézők többsége ugyanúgy unni fogja az egy kaptafára készült tucatprodukciókat, ahogy most a kisebbség unja, e filmeknek nyomtalanul végük szakad. A minőség átcsapása mennyiségbe itt egyértelmű, csak a nézők tűrőképességét nehéz előre megbecsülni.

A két sztár ezúttal rajongóik örömére megkettőzi magát. Két gazdag brazíliai fivért játszanak, akiket bizonyos életveszélyes fenyegetés miatt két észak-amerikai férfi helyettesít jó pénzért – illetve két észak-amerikait, akik két brazíliai helyett néznek szembe a fenyegetéssel. Szerepcserés alapötlet tehát, eléggé szájbarágós magyarázattal a leggyermetegebb nézők számára. A nagy poénok olyasfajták, hogy az előző kettő olvas, az utóbbi kettő nem, a brazilok kimérten közelítenek a nőkhöz, míg Államok-beli alteregóik igencsak hevesen. És persze az, hogy milyen előkelően esznek az urak, s milyen gusztustalan mohósággal a bunkók. Urakon és bunkókon kívül mások nem is illenek bele a Nincs kettő négy nélkül világképébe: de láthatóan ez sem zavar már senkit. Amióta elfogadtuk, hogy nincs mozi kommersz nélkül, a kommersz többsége egyre bárgyúbb és ostobább lesz. Várjuk a folytatást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/04 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5855