KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Üvegtörők

Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit

Dániel Ferenc

 

„Üvegtörők” – egy rock-ból disco-vá züllő (ranglistán emelkedő) kitalált angol együttes neve. A film, amelyet Brian Gibson írt és rendezett, dokumentarista játék angol módra; s műfajához híven majdnem igazul mondja el képekben az „együttes-sors” történetét. Műfaj-szabta követelmény tehát három beszámolót írni a vetítésről: egyet a képeseményről, vagyis magáról „a” filmről; egyet a lencsevégrekapott „mintha”-dokumentumokról; s egyet szentelni a dokumentumokból feltörő bonyodalomnak. A néma kérdésre adandó válaszom: nem, nem konfúzus módszer ez, mert a különféle szempontokat, síkokat, szinteket rendre összekeverik, érdekeltségük szerint vitáznak fölöttük és „a film” hipp-hopp semmibe illan (persze a kvázi dokumentumokra is ráunnak végül; s a bonyodalom azért bonyodalom, hogy...).

Tehát Brian Gibson is, mint annyian mások, öszvért csinál; a cselekményt nem szolgáltathatja ki a véletlennek, hanem egyezteti a játékrenddel: történetesen van egy lány, Kate, afféle punk; köréje szerveződik a banda, rockot zenélnek névtelenül, keményen, támadólag és elég jól (ha Mick Jagger-ről meg tudunk feledkezni). Lassan feltörnek: „kell ez a derb modor”, ágrólszakadt menedzserjük ügyetlenül ügyeskedik – már-már az élvonalban. Azután a siker-húsdarálón át a csúcsra, átformálva és önmaguknak is idegenül. A banda szétesik, Kate, a sztár, idegosztályon, gyógyszerektől és sokktól kábán. Hiába, a negatív előjelű karriertörténet ugyanazokra a szkémákra épül, mint a boldogvégű. Az Üvegtörők e tekintetben csak szériadarab.

Hogy mégis érdekeltté, látványbefogadóvá tud lenni; a jelenetezés, vágás, színdramaturgia tárgyhűségének köszönhető és még valaminek: a rendező a felvevőgépével igencsak megfontoltan tolmácsolja a filmbeli értékviszonyokat.

Szórakoztatóipar fent és lent. Maszkák: utánérzők, eredetieskedők, mulattatóan harsányak és néhány sápadt, eredeti. Zenészek: handabandázók, elszánt profik s közöttük néhányan az önkifejezés kedvéért muzsikálnak. Próbák és próbálkozások, koncertfélék csehókban, vidéki, kültelki music-hall-okban. Nóták, amelyek hol telibe találják közönségüket, hol pedig őrjöngő zűrzavart keltenek; mert a főszereplő, Kate zenei magatartásának szülöttei. Amit a vándordalnok meglát, tapasztal, érez: kiénekli. A szegénynegyedeket, fekete bőrű bevándorlót, elesettet, erőszakos fehérbőrű hekusokat, kopasz fajvédőket, és így tovább. Gibson látványvilága ehhez igazodik, ezt foglalja keretbe. Nem dramatizálja, de nem is hatol a mélyére. Azokra a pillanatokra és mozzanatokra vár, amikor a szórakoztatóipar hatalmasságai és lenyűgöző gépezetei elkapják az útszéli vándordalost; s hogy a popcsillaggyártás műveleteit is végig, egészen a végéig leképezze.

A hatásmechanizmus berkeiben józan menetelességre ügyelve lépést tartani: talán ez „a film” legfőbb erénye. Talán ennek köszönheti a néző, hogy az immár negyedszázada – nemzedékenként ismétlődő s nem éppen szívderítő folyamat részletein – vetítés közben – eltöprenghet. Hogy Liverpool óta egyvégtében miféle utcákból, bérkaszárnyákból, odúkból tolong fölfelé az utánpótlás. Hogy a zenével teleharsogott, kopár termekben nyüzsgő hallgatóság nem képes megvédelmezni kedvenceit: „maradjatok együtt, ne akarjatok tovább menni” kiáltásokkal. Hogy a kalapáló ritmusra feszített dalok nem lettek jobbak, csak kétségbeesettebbek. Agresszív álarc mögül egy kiszolgáltatott fiatal énekesnő őrjöng, nem lehet gyanútlan már önmaga iránt sem, hiszen a BBC a gazdasági pangás hírei között a könnyűzenei iparág nyereségességéről beszél. Lemez-shopok és ügynökségek, negyedosztályú hangfelvevő stúdiók, közvetítő pasasok, cápák, magnószalag sok ezer kilométernyi – a film mindezt látja és láttatja –, aminthogy azt is: a fél fülére siket szaxofonos, mert hangszerének élő, vérbeli zenész, mindeközben tud zenélni, Kate átélt éneklésére válaszolni (számára a ritmusszekciónak még arca sincs: „kalapáljanak rendesen és kész”).

A film utolsó harmadában egyre fényűzőbbek a helyszínek, elegánsabbak és fineszesebbek a tárgyaló felek. Pénzük szagtalan; sőt, hogy úgy mondjam: szagtalanító; eltávolítja az Üvegtörés-együttes kültelki bűzét, szövegük altáji jellegét; majd a mosdatlan dobost és a füves szaxofonost. A szuperózondús, lézeres, villódzó világszínpadon tiszta hatássá formált produktumok a jövő robotjairól énekelnek, holott ők maguk a jelen profitjának robotosai. Jutalmuk: pénz, aranylemez, siker, összeomlás.

Mi ez az egész? – kérdik gyalázkodva, kapkodva, egymáson számon kérve a történteket a film bukott hősei. A film írója és rendezője nem válaszolhat nekik, s nem varrhatja a teljes felelősséget a könnyűzenei ipar mágnásai nyakába. Igaz, hogy övék a sikergyártás monopóliuma, gátlástalanul élnek és visszaélnek vele, csakhogy jövedelmezőségük igazolja: keresletet szolgálnak ki. Gibson nem szól a törpe-lemezkiadókról, sem a szigetországi kalózrádiókról; talán úgy véli, ezek csak színesítik az összképet, a mindenhol egy fazonút.

Mi ez az egész? – Bartók válasza egyértelmű volt, Ő a zenész és a hallgatósága közötti élő kapcsolatot mindenek fölé helyezte; a legtökéletesebb gépi tolmácsolást is pótléknak tekintette. S nem az akkor még recsegő készülékek miatt, hanem a zenei élmény lényegének megértése miatt gondolkodott így. Ezt az igazságot, ha szem elől téveszti „a zenész” (rock-énekes vagy templomi orgonista: egyremegy), maga is gépezetté válik. Nincs alku. Elő közönsége nélkül a rock-muzsikus semmi. Ennek tudatában kell kitartaniuk, amíg a Hi-Fi, a felvevő apparat, a lemezüzlet, a szövegbizottmány szépen odasomfordál a gyülekezet köré.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 18-19. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7359