KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Kultúra és film a weimari köztársaságban

Szilágyi Gábor

 

A cím némiképp megtévesztő. Nem annyira a kultúra és a film viszonyáról, mint inkább a kultúra különböző területeinek áttekintéséről van szó ebben a közelmúltban kiadott műben. A kötet két részre oszlik. Az elsőt tanulmányok alkotják, a másodikat korabeli szövegrészletek.

A könyv első részében megismerkedünk az új tárgyiasság – a korszak uralkodó irányzatának – jellemző vonásaival. Világossá, sőt nyilvánvalóvá válik azon művészi újítások lényege és sajátossága, amelyet ez az irányzat hozott és képviselt a korabeli (1923–1932) német kulturális közegben, a színház, a festészet, a fotográfia területén. A korszak politikai és ideológiai elemzése (a szociáldemokrácia válsága és az értelmiség szembenállása; a kultúra polgári ideológiája és kritikája; a weimari köztársaság kultúrájának kétarcúsága) egészíti ki a képet.

Számunkra, a film iránt érdeklődők számára az igazi „csemegét” a kötet második része kínálja. Nemcsak Balázs Béla néhány, németül írott cikke (A film válsága, A film értünk munkálkodik, Objektivitás és szocializmus, Férfiasság vagy háborús vakság?), de azoknak mindeddig kevéssé ismert tevékenysége, akik egy elkötelezett, szocialista szellemiséget tükröző filmkritika megteremtésén fáradoztak az említett időszakban. A teljesség igénye nélkül idézzük néhányuk nevét: Heinz Lüdecke, Willi Bredel, Franz Höllering.

Elvonul előttünk a recenziókban a korszak filmtermésének a java, amelyről – jelentőségéhez mérten – számot adott a német kommunista párt és a baloldal sajtója; többek között: Fritz Lang Metropolisa, Walter Ruttmann Berlin, egy nagyváros szimfóniája című alkotása; a Balázs Béla forgatókönyve alapján készített Egy tízmárkás kalandjai című film (amelyet a korszak egyik kiemelkedő fotográfusa, Helmer Lerski fényképezett).

Melyek e kritikák jellemző vonásai? Sosem a mű formai aspektusa, de szemlélete köti le elsősorban a recenzens figyelmét. Azt vizsgálja bennük, mi az, ami az alkotó világlátását tükrözi, hatással van-e (lehet-e) nézőjére és mi ennek a hatásnak az oka. Erénye és hibája egy tőről fakad: a filmben csak ideológiahordozót lát, függetlenül annak művészi kidolgozásától, értékítéletét ennek függvényében alakítja.

Melyek az elkötelezett, proletár-filmkritika elérendő céljai? Heinz Lüdecke hosszú cikkben elemzi a kérdést. Következtetései semmiben sem térnek el attól, amit a gyakorlat maga is tükrözött. A feladat, a lehető legtisztábban és érthetően kimutatni egy-egy új film politikai szemléletét. Nem elegendő kimondani egy nacionalista, érzelmes film láttán, hogy giccs. Újra és újra ki kell mutatni, hogy az ilyen filmek tudatos, a munkásosztály ellen irányuló propaganda termékei. Meg kell értetni a munkásokkal, milyen kifejezési eszközökkel él az osztályellenség, így tanul meg védekezni a propaganda hatása ellen, felfedni a tudatosság szándékát a látszólag apolitikus, „ártatlan” művekben.

Nem kevésbé fontos a munkásosztály szemléletmódját tükröző, pártos filmek tudatos elemzése és ha kell, kritikája. Tanulni kell a szovjet alkotók példájából.

A film – elsősorban a német film – válságban van – írja Balázs Béla. A válság oka nem a filmiparban rejlik, hanem a társadalmi-kulturális szerkezet hordozza, amely hat és befolyásolja az alkotókat. A társadalom megváltoztatása szükséges ahhoz, hogy a film maga is változzon. Hiába vannak a termelőeszközök a kapitalista filmiparosok kezében, a film – fejti ki – nekünk dolgozik. Ez az egyetlen olyan művészet ugyanis, amely bár a kapitalizmus kebelén nevelkedett, de amelyet az uralkodó osztálynak mégsem sikerül kisajátítania és a maga céljaira felhasználnia. A film tömegművészet volt és marad is. Nincs az az erőfeszítés – véli Balázs –, amely arisztokratikus, kevesek számára élvezhető, kevesek véleményét tükröző kifejezési formát csinálhatna belőle. A film a látás művészete. Azoké, akik felemelik és nem lesütik tekintetüket.

 

(Cultura e cinema nella Republica di Weimar. A cura di Giovanna Grignaffini e Leonardo Yuaresima. Marsilio Editori/Comune di Modena, Venezia, 1978. 223 old.)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7381