KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Camilla

Nagy Gergely

Csináljunk filmet a művészekről! Milyenek a művészek? Gyötrődőek! Érdekesek! Őszinték! Freda, a lány, legyen mondjuk zeneszerző. Igaz, hogy a közelieknél látszik, úgy áll a hangszer a kezében, mintha élete első óráját venné a zeneiskolában, oda a kávéskanállal adagolt kisrealizmusunk, de sebaj. Vincent, a fiú meg legyen grafikus, igen, ez nagyszerű. Salátakészítés közben, a tengerparti házban, ahová visszavonulnak, hogy kapcsolatukat rendezzék, elcseveghetnek a művészsorsról. Freda zenéire nem fogékony a külvilág, talán a töltés hiányzik belőlük, az élményanyag, valami művészi pokoljárás-féle. Ez így nem fogalmazódik meg, inkább csak egy női magazin lelki tanácsadó rovatának szintjén vetődik fel, de kiindulópontként ennyi is elég. A szomszéd nyaralóban idős hegedűművésznő él, napi legalább tizenkét órában, kigyúlt tekintettel beszél Brahmsról, egy régi koncertről, ahol az ő előadását ünnepelte a publikum. Igazi művész ez az asszony! Vagy ha nem is, legalább egy valamelyest igazi, szerethető ember a filmben. Jessica Tandynek, utolsó filmjében afféle Messiás szerepet szántak az alkotók, ő szabadítja fel Fredát, hogy ő is igazi művész lehessen. Ketten vágnak neki az útnak, Toronto felé igyekeznek, hogy meghallgassák a Brahms-koncertet. Innentől kedélyes vakációs kalandfilmmé válik a lírai önreflexiónak indult hollywoodi példabeszéd. Milyen szép, ahogy száz kalandon át egymásra lelnek emberek, rátalálnak az igaz, művészi útra, meglelik önmagukat. Tényleg az volna, ha nem papírmasé figurákat látnánk már megint. Tarzan-filmek, Rocky-filmek, űr-, autós- és ejtőernyős filmek után most itt vannak a művészfilmek. Művészek kalandjai színes, szélesvásznúban. Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Aki pedig teljesen hülye, annak Hollywoodba?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/04 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=848