KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy apáca szerelme

Tamás Amaryllis

Az eredeti címén Egy veréb meséjének megfilmesítése régóta dédelgetett terve volt Franco Zeffirellinek. A Mascagni Parasztbecsületének színdarabváltozata alapján számon tartott verista regényíró, Giovanni Verga a tizenkilencedik századi szicíliai kolerajárvány idején játszódó szerelmi történetében bensőséges, poétikus képet fest romantikus hevületű hőseiről és a mediterrán táj sajátos atmoszférájáról.

Egy ifjú apácanövendék, Maria a zárda ideiglenes bezárásakor visszakerül családjához, és megtapasztalja a valóság és az eszmények közti különbséget. A zárda falansztervilága és a racionalizmus jegyében megszervezett társadalom egyaránt a feltétlen engedelmességet követeli meg tőle. Az eleven élet ismeretlen varázsa végleg összezavarja. A táj szorongató szépsége, az Etna mindennapos látványa, a családi barát Nino iránt ébredt és kölcsönös szerelme – megoldhatatlan kihívások. Maria egy nyár alatt végigjárja a saját Golgotájához vezető utat. De mire úgy olvas saját lelkében, mint valami ismerős partitúrában, lázadása, szökése a zárdából, már elkésett. Szerelmet vall a közben megházasodott Ninónak, majd önként visszatér apácatársai közé. A felszentelésekor magára húzott fekete apácaköntös mint halotti lepel teríti be. Zeffirelli sugallatos képei „a másik valóságról” tudósítanak, arról a sejtelemről, hogy „igaz történetünk nem életünk története”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/04 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=853