KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Promenád a gyönyörbe

Turcsányi Sándor

Béni bácsi egy szép napon erős hascsikarásra ébredt, ezért gyorsan föltalálta a rizsát. Eljárása roppant egyszerű, bár annál körülményesebb volt. Fogott egy marha nagy rizskochot, és előbb a cukrot, majd a tojást vonta ki belőle. A végterméket a szomszédban lakó kínai házaspáron ki is próbálta. Jóságos képe jóságos mosolyra húzódott: a mű kész. A napi robotból késő éjszaka hazatérő felesége rövid zenét szerzett valahonnan a nagy esemény tiszteletére, amit máig is játszik minden este a tévé, és valahogy így szól: Uncle Ben, subidubi.

De ez semmi. Az volt az igazi, amikor a patyolattiszta Ariel az idegösszeomlás szélére kergette a mocskos Calibant a hülye mosóporával. Prospero annyira röhögött, hogy véletlenül ráállt a pálcájára.

Ilyen és ezekhez hasonló történetet ismernék ezret. Most az ezeregyedik délután Alan Parker elmeséli, hogyan szívatta az elmebeteg Kellog professzor nagyszámú, ám felette előnytelen külsejű paciensét valami kellemetlen zabszármazékkal, amit egyszerű anglomán nyelven kornfléksznak neveznénk. Nagy ötlet, nemdebár?

Alan Parker csinált egy kultikussá lett fakó filmet (Midnight Express) és egy kultikussá lett színes filmet (Angyalszív), a Bugsy Melone-t megszerettük, mert olyan cuki volt. Végig stílusban tartott, szépen fotografált, jól fölismerhető alkotói szándékról árulkodó munkák. Kellogs professzor történetéből ez utóbbi hiányzik, hacsak azt a megbocsátható közérzeti állapotot nem tekintjük „alkotói szándéknak”, miszerint „kéne már egy filmet csinálni”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/04 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=852