KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Mielőtt az ördög rád talál

Pápai Zsolt

Before the Devil Knows You’re Dead – amerikai, 2007. Rendezte: Sidney Lumet. Szereplők: Philip Seymour Hoffman, Ethan Hawke, Albert Finney, Marisa Tomei. Forgalmazó: Budapest Film. 117 perc.

 

Sidney Lumet az aktív álomgyári veteránok korelnöke, akinek több mint fél évszázadot átfogó pályáját végigkövetve játszi könnyedséggel felvázolható az új, az újabb és a legújabb Hollywood története. Lumet az ötvenes évek végén a televíziós esztétika Hollywoodba exportálásában (12 dühös ember), néhány évvel később az európai modernizmus eredményeinek adaptálásában szerzett múlhatatlan érdemeket (A zálogos), a hetvenes évek reneszánszát társadalomkritikus darabjaival erősítette (Kánikulai délután, Serpico, Hálózat), míg a nyolcvanas évek irányadó áramlatok nélküli évtizedét kellemes-közhelyes (de csak ritkán nézhetetlen) mozikkal szolgálta – magyarán mindig meghallotta az új idők új dalait, és ezért soha nem esett ki a pikszisből. Fura módon még nyolcvanon felül és félszáz filmen túl is képes rácsatlakozni a trendekre, legalábbis új mozija ezt bizonyítja. A poétikus című Mielőtt az ördög rád talál a Coen fivérek és Tarantino inspirációját mutatja, a Fargo véreskezű balekjeit helyezi a Ponyvaregény időmontázsát idéző történetbe. A Coen-párhuzamokat erősíti a kísérőzene, amit a testvérek állandó munkatársa, a kortárs szcéna igazán karakteres zeneszerzője, Carter Burwell jegyez.

A film egy baklövéssorozatról számol be, amelynek eszkalálódásával egyre többen kerülnek a címben nevezett alak bűvkörébe. A testvérpár, Andy és Hank úgy próbálja pénzügyeit megoldani, hogy tulajdon apja és anyja ékszerüzletét készül kirabolni, de semmi sem a tervek szerint történik – lényegében azért, mert nincsen terv sem. Kelly Masterson forgatókönyvét méltán jelölték seregnyi díjra: a film első kétharmada példás ritmusával, precízen kidekázott dramaturgiájával és nem utolsósorban a fordulatosságával lep meg. Az egyes időszegmensekkel folytatott bűvészkedés pedig egyenesen lenyűgöző, már azért is, mert nem öncélú és keresett, hanem a történet hatékonyabb kibontását, valamint a figurák motívációinak teljesebb bemutatását szolgálja.

Sajnos mindez nem tart ki a befejezésig. Előbb melodramatikus elemek rontanak az összképen (az Andy és apja ellentmondásos viszonyát bemutató epizód elmaszatolt), majd a jelenetek közötti időjáték intenzitása gyengül meg, mindennek tetejébe az amúgy minőségi színészek is egyre enerváltabbak. Rejtély, hogy miért: talán a történet szövevényében való tájékozódási problémák foglalták le a rendezőt annyira, hogy instruálásra már nem maradt energiája, esetleg a színészek nem tudtak azonosulni Lumet-nek a mese drámaivá alakítását célzó szándékával.

A Mielőtt az ördög rád talál a 2007-es év egyik legnagyobb dobása lehetett volna, ha nincsenek ezek a gikszerek, így azonban csupán egy izgalmas mozi lett. Nem különösebben eredeti darab, de Lumet soha nem volt különösebben eredeti. Inkább a mások által kimunkált művészi technikák mesteri adaptálásában tűnt ki, és ezen a képességén láthatóan nem fogott az idő.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9427